Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)
IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel
reformját, azonnal kap az ötleten, ám a rendezést maga és saját szájaíze szerint hajtja végre. Hiszen a liberálisok fontolgatásairól egyben-másban értesülő konzervatívok résen álltak. Szerintük a törvényhozás az államhatalom működésének formája, vele kapcsolatban az e formából keletkezett jogokról van szó; az államhatalmat pedig nem a rendek, vagy legalábbis nem egymagukban jelentik, hanem elsősorban az uralkodó, akinek viszont a kormány a képviselője. Ennek az államelméletnek az alapján állították a konzervatívok, hogy az ellenzék eszméje alkotmányellenes, és hogy az államhatalom jó működési formájának meghatározására sem az oppozíció, sem a diéta nem alkalmas, de nem is jogosult, az országgyűlés rendezésére tehát egyedül a király, illetőleg a kormány illetékes. A diéta reformját szerintük a kormány által kinevezett teljhatalmú bizottsággal kellene kidolgoztatni, amely széles körök véleményének meghallgatása után legjobb belátása szerint készítené el, majd a nyilvánosság előtt ismertetné a maga munkálatát. A konzervatívok forgalomba is hozták azok névlistáját, akiket e bizottság tagjaiul szerettek volna látni: Metternich, Kolowrat, József nádor, Majláth Antal kancellár és Majláth György országbíró; azaz gyakorlatilag Metternich kezébe játszották volna át a magyar országgyűlés rendezését. Ezek után az oppozíció tekintélyei letettek róla, hogy közvetlenül és előkészítés nélkül vessék fel a törvényhozás szerkezeti átalakítását, és megkönnyebbülten vették tudomásul, hogy Fejér 1841 -i őszi közgyűlése a követválasztások idejére halasztotta, gyakorlatilag ad acta tette azt az elaborátumot, amelyet a városrendezés megtervezésére kiküldött választmánya terjesztette elő. A bizottság, amelyben - élükön Madarász Lászlóval, Madarász Józseffel és Salamon Lajossal - a liberálisok voltak többségben, azt az elvet vallotta, hogy a városok diétái helyzetének rendezése elválaszthatatlan a diéta egészének rendezésétől, ezért, túllépve eredeti feladatán, tulajdonképpen az egyidejűleg Pestre helyezni óhajtott országgyűlés szerkezetének és működésének átalakítására dolgozott ki javaslatot. Tervezete a felsőházat meghagyta volna ugyan, de kiegészíteni kívánta az evangélikus egyház 2, a református felekezet 4 országos világi főfelügyelőjével, az egyetem rektorával, továbbá valamennyi 5-10 000 holdas birtokossal. A rendek tábláján mind a megyék, mind a városok követeinek számát az egyes törvényhatóságok területéhez, illetőleg népességéhez kívánta igazítani, azaz a lélekszámot tette a képviselet alapjává, egyszersmind mandátumot akart biztosítani a lutheránus és kálvinista szuperintendenciáknak, továbbá külön minden olyan 2500 főnél több lelket számláló helységnek, amely felszabadult a földesúri joghatóság alól. Kimondta, hogy távolmaradó főrend nem képviseltetheti magát; a Helytartótanács elnöke, titkára és két tanácsosa csak passzív joggal, tulajdonképpen csupán felvilágosítás-adás céljából vehet részt a rendi tábla ülésein, amelynek elnökét titkos szavazással maguk a követek választják; a
