Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

Az oppozíció mérvadó személyiségei szakadatlan azon töprengtek, hogy miképpen lehetne a „kétlelkű" birodalmi kormány irányító befolyását Magyarországtól távol tartani, illetőleg annak kétlelkűségét megszüntetni. Elméletben három út kínálkozott erre, és a negyvenes évek elején mindhárom fel is merült. Egy időben meglehetős népszerűségre tett szert az a nézet, hogy a birodalom Lajtán-túli felét ugyancsak alkotmányhoz kellene segíteni; ez természetszerűen fakad a liberalizmusból, amely az emberi és polgári szabadságjogok kiterjesztését igenli, az alkotmány pedig nem egyéb, mint a benne részesülők egyéni politikai jogainak foglalata. Ha viszont - bizonygatták e vélemény szószólói - az örökös tartományok népei alkotmányhoz jutnak, akkor a birodalmi kormány sem maradhat abszolutisztikus talajon, hanem a monarchia mindkét felét alkotmányosan, saját alkotmányának megfelelően kell igazgatnia. E koncepció azonban, noha ismételten felbukkant, mindig a „hogyan" megválaszolhatatlan kérdésébe ütközött. Különösen Deák magyarázgatta kitartóan, hogy — bár a távoli jövőben minden bizonnyal az alkotmányosság felé vezet az örökös tartományok útja is — erre gondolni egyelőre még puszta illúzió. Óhajtotta ugyan az alkotmányt a birodalom nyugati felének, de kivitelezésére a közeljövőben nem látott lehetőséget. A birodalmi vezetés — ez volt Deák gondolatmenete - önmagától nem hajlandó arra, hogy a monarchia egész területén feladja az abszolutista kormányzati elveket; az alkotmányos Magyarország pedig egyedül akkor sem tudná erre rábírni, ha a nemzet összességében igényelne ilyesmit tőle, márpedig a konzervatív tábor biztosan nem követné az oppozíciót ezen az úton. Deák szerint ebben az irányban csupán akkor lehetne remélni valamit, ha az örökös tartományok népe ugyancsak alkotmány követelésével lépne fel a kormánnyal szemben, ö azonban úgy látta, hogy ennek még nem jött el az ideje. Mégpedig azért nem, mert - noha Ausztriában is bajok vannak — az ottani összlakosságnak jóval kisebb hányada él jobbágyi függésben, ezért a népben még nem gyülemlett fel annyi elégedetlenség; a politikai szabadságjogok hiányát pedig az a körülmény, hogy a gazdasági élet, főleg az ipar révén, fejlettebb, a tartományok vagyonosabbak, egyelőre ellensúlyozza, így az ellenzék a Lajtán túl gyengébb annál, hogysem az alkotmány érdekében sikerrel kecsegtető erőket vonultathatna fel. Deák még azt is hozzátette: az örökös tartományok alkotmányossá válása egymagában nem eredményezi, hogy a birodalom élére olyan kormány kerül, amelynek befolyása Magyarországon nem mindenben érvényesül, márpedig az a kívánatos, hogy e befolyás minél kisebb körre korlátozódjék. Nem volt csekély - főleg a fiatalabb liberálisok körében — azok száma sem, akik azt tartották, hogy a kétlelkű kormánytól legbiztosabban és végérvényesen akkor szabadulna meg az ország, ha felbontaná Ausztriával kötött házasságát, azaz a birodalomból kiválva, teljes függetlenségre tenne szert.