Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

III. Félelem a cárizmustól, „pánszlávizmustól"

legalább diplomáciai rendszabályok alkalmazásával kellene a Balkánon megálljt parancsolni a cári befolyásnak, vagy pedig annak fejében, hogy szemet huny a cárizmus balkáni behatolása felett, magának is részt kérnie a török birodalomból, amelyből biztonsági övezetet alkothatna déli határai védelmére. A liberálisok ezen riadalmát és okfejtéseit, amelyekben állandó motívumként kapott helyet a védbástya-szerep törökkori eszméjének emlegetése, a cenzúra által megszabott korlátok közt a Pesti Hírlap vitte a nyilvánosság elé. Gyurmán és társai ismételten hangoztatták, hogy a Magyarországot északnyugattól délkeletig karoló hatalom „legfeszültebb energiával párosult argusi vigyázatot teszi szükségessé"; a keleti kérdés egész súlya az al-dunai tartományokra nehezedik; az ott történtek, miután a cári befolyás következményei, a politikai egyensúlyt megbomlással, a nyugati rendszereket veszéllyel fenyegetik és siettetik a kenyértörést a nagyhatalmak között; Európa „egy rég rettegett katasztrófa küszöbén áll", amely okvetlenül bekövetkezik, ha az érdekeltek nem foganatosítanak erélyes intézkedéseket annak elhárítására; az események ma még talán irányíthatók, a cselekvés elmulasztása azonban feltétlenül tragédiához vezet; e hajdan magyar tartományokra különösen Magyarországnak kell több figyelmet fordítania, mert sorsuk egykor nagy befolyással lesz az ő jövőjére is. Pontosabban: mind Európa, mind pedig Magyarország érdeke Ausztriától követel több erélyességet, hiszen Ausztria keleten tulajdonképpen magyar hatalom, és igényei az elvesztett dunai tartományokra a magyar korona jogán maradtak fenn; Magyarország érdeke viszont Szerbiában és a Havasalföldön egyaránt békét kíván; az európai hatalmak fő feladata, hogy békés diplomáciai úton készítsék elő a kelet átalakulását, egykori önállásának helyreállítását; ebben az esetben még remélhető, hogy a kikerülhetetlen keleti forradalom összeurópai zavar nélkül megy végbe; máskülönben a keleti kérdés oly konfliktusba torkollik, amelynek Európa, de főleg a monarchia legfőbb kárvallottja, a pánszlávizmus és a cárizmus pedig haszonélvezője lesz. Persze a Hírlap nem pontosan és nem mindent mondhatott el abból, amitől a liberálisok a cárizmussal és a pánszlávizmussal kapcsolatban rettegtek. Ennek víziója nagyjából és egészében Deákban fogamzott meg, és a hangadó reformerek többsége Kossuthtól Klauzálig többé-kevésbé az ő nézeteit fogadta el. Deák mint az új büntetőrendszeren dolgozó országos választmány tagja csaknem másfél éves pesti tartózkodása alatt sokoldalú érintkezést tartott fenn, az ország különböző tájairól naponta keresték fel a látogatók, és az ő véleménye formálta a vidéki reformerek zömének szemléletét is. Felfogása minden bizonnyal közrejátszott Vörösmarty „észak rémes árnyait" emlegető, 1842. október elején keletkezett, Fóti dalá-nak a megszületésében, hiszen ő maga is azon nevezetes szüret vendége volt. Deák mindenkinek hangsúlyozta, sőt írásba rögzítette ama