Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)
III. Félelem a cárizmustól, „pánszlávizmustól"
szerbiai, mind a havasalföldi uralkodócsere nyomán valóságos hisztériahullám öntötte el az országot. A liberálisok abból, hogy Konstantinápolyt nem lepte meg Mihály letétele, arra a hiedelemre jutottak, hogy Oroszország áll a puccs mögött, szervezői cári befolyással készítették azt elő. Széltében-hosszában terjedt a mendemonda, hogy a török tisztviselők azért nézték tétlenül az eseményeket, mert megvesztegették őket a cár emisszáriusai. Az új fejedelemben - külföldi források állításai alapján - a cár kedvencét látták. Ugyancsak orosz diktátum eredményének könyvelték el a havasalföldi trónváltozást. Még a konzervatívok is hajlottak arra a nézetre, hogy a szerbiai palotaforradalom cári érdekből és ármányra történt. Mikor végérvényesen kiderült, hogy a szerbiai államcsíny Oroszországot inkább bosszantja, akkor úgy módosult a közvélemény, hogy a történtekkel mindenképpen nyert a cári hatalom, mert alkalmat talált befolyása növelésére. A felajzott légkörben csak olaj volt a tűzre CaSpar Fejérpataki éppen megjelent szlovák népkalendáriuma; az ellenzék azt állította, hogy russzizmust kelt a népben; de még a konzervatívok is úgy látták, hogy tartalma álcázott orosz propaganda és kimeríti a cárbarát lázítás fogalmát. A liberálisokat mélységesen felkavarta „a keleti kérdés" legújabb általuk tévesen megítélt - szerbiai mozzanata. Általánosan annak a cári stratégiának láncszeméül fogták fel, amelynek célja meggyőződésük szerint a monarchia, közelebbről Magyarország bekerítése, majd összeroppantása: a cárizmus szorosra vonja a hurkot a Habsburg-birodalom körül, hogy alkalmas pillanatban arra, de legalábbis szlávlakta tartományaira, köztük Magyarországra is, rátehesse kezét. Ha tehát Európa elnézi az orosz hatalmi súly gyarapodását, Magyarország aligha marad osztrák jogar alatt, mert Lengyelország sorsa jut neki osztályrészül. Az élethalálharc küszöbön áll a cárizmus és Magyarország között; kitörése legfeljebb Metternich haláláig várat magára. A szerbiai fordulat csak előkészület, a hazai pánszláv és ülír-mozgalmak pedig csupán előjelei a Magyarország meghódítását célzó terveknek. Oroszország, kihasználva Törökország gyengeségét, mind az ottani, mind a magyarországi szlávokat szakadatlanul mozgolódásra bátorítja, hogy Magyarországot idejében meggyengítesse általuk. Ausztria önmaga alatt vágja a fát, amikor - elnézve a cárizmus politikai térfoglalását - a hatalmi egyensúly rovására enged koncessziókat Oroszország számára, és ahelyett, hogy idejekorán gátat vetne a cár nagyhatalmi étvágyának, egykedvűen szemléli a szerbiai és havasalföldi bonyodalmakat, teljesen orosz kézbe engedi csúszni a dunai tartományokat, nem érti meg a hazai szláv mozgalmak tendenciáját, sőt politikátlanul vagy esetleg a ,divide et impera' politika jegyében - éppenséggel tudatosan kedvez nekik, mindezzel pedig csak közelebb hozza az önlétét veszélyeztető háborút. Holott készenléti állapotra kellene rendeznie az egész birodalmat, és vagy Európa többi hatalmával összefogva
