Habsburg Ottó és öröksége (Budapest, 2012)

Bevezető

4

BEVEZETŐ

J>----------------------------------------------------------------------------------------------------------------«

A több mint 120 eredeti irat között találhatók parlamenti, miniszterelnökségi előterjesztések, minisztériumi átiratok, felterjesztések, beszámolók, jelentések, tájékoztatók és elemzések a Habsburg családról, annak jogállásáról. Főként a szocialista időszakban keletkezett külügyminisztériumi anyagokban található követi jelentések a múlt sok fontos eseményét „keltik életre" és gazdagítják a kiállítás anyagát. A kiállított források között megtalálható a koronázási hitlevél és a koronázási esküminta szövege, a díszes kivitelű koronázási album, valamint egy nemességadományozási okirat. A hivatalos és félhivatalos iratok mellett a magánszféra is megjelenik, ezt bizonyítják a különböző megyéktől, hatóságoktól, egyházközségektől, magánszemélyektől érkezett táviratok, gratuláló levelek, részvétnyilvánítások, meghívó- és köszönőlevelek. A koronázás alkalmából kibocsátott bélyegek és a korabeli fényképek is színesítik, és közelebb hozzák IV. Károly király és Habsburg Ottó alakját. A forrásokban a legnagyobb hiány az 1930-as években tapasztalható, itt nagymértékben támaszkodtunk a Magyar Távirati Iroda magyar és német nyelvű lapszemléire, belső bizalmas, kül- és belpolitikai tájékoztatóira, napi híreire. Sajnálatos, hogy 1949 után alig, 1956 után pedig egyáltalán nincs MTI anyag az Országos Levéltár őrizetében. Habsburg Ottó Bakách-Bessenyey György- gi/el egy évtizeden keresztül levelezett, s a levélváltásokból bemutatunk néhányat, kár, hogy a volt berni nagykövet halála megszakította ezt a kapcsolatot. A források mellett nem egyszer találunk sajtóanyagokat, amelyek közül többet kiállítunk. Emellett az Országos Levéltár Könyvtárának anyagából szintén válogattunk. Külön köszönet illeti Kiss M. Jenőt, a szolnoki Hagyományőrző Alapítvány elnökét, akinek IV. Károllyal és Habsburg Ottóval kapcsolatos tárgy-, kép- és kisebb részben forrásgyűjteményét is felhasználtuk, főként Habsburg Ottóra vonatkozóan.

IV. Károly élete, uralkodása és emigrációja

Bevezető írásunkban először kiállításunk első főszereplőjét mutatjuk be. Habsburg-Lotharin- giai Károly, Habsburg Ottó Ferenc főherceg és Mária Jozefa szász királyi hercegnő gyermekeként látta meg a napvilágot 1887. augusztus 17-én, az alsó-ausztriai Persenbeug kastélyában. Nagyapja, Károly Lajos (1833-1896), Ferenc József öccse, édesapja Ottó, a későbbi trónörökös, Ferenc Ferdinánd öccse volt. Mélyen vallásos anyja gyermeke nevelésében elsődleges szempontként azt tartotta szem előtt, hogy távol tartsa kicsapongó életet élő apjától, így gondos katolikus neveltetésben részesült. Az uralkodói család szokásaitól eltérően nem házitanítóktól, hanem nyilvános iskolában, a katolikus bécsi bencés gimnáziumban tanult. 1905-ben I. Ferenc József tiltására azonban nem tehetett nyilvános érettségi vizsgát, mivel a császár méltatlannak érezte, hogy egy főherceg ilyen versenyhelyzetbe kerüljön. 1906-tól Prágában jog- és államtudományt, valamint közgazdaságtant tanult, de azt is magánúton.

Károly csak 1906-tól kapott komolyabb figyelmet az udvartól, amikor apja gégerákban meghalt. Mivel Ferenc József elsőszülött fia, Rudolf koronaherceg máig tisztázatlan körülmények között 1889-ben meghalt, majd Ferenc Ferdinánd főhercegnek, mint következő trónörökösnek, rangon alul kötött házassága feltételeként le kellett mondania saját gyermekeinek trónigényéről, Károly főherceg szintén előrébb került a trónörökösök sorában.

Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet áldozata lett, Károly az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösévé vált. Ferenc József 1916. november 21-én bekövetkezett halálával így a trón Károly főhercegre szállt. Kiállításunk több, a császár és király elhunyta alkalmából részvétnyilvánítást kifejező levelet, illetve a koronázással kapcsolatos iratot mutat be. (Lásd a 2. számú forrást!f

1

A tanulmányban a későbbiekben csupán a katalógus számot adjuk meg.