A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Búza János: Egy nagykőrösi nemes győri kapcsolatai a 17. század közepén
86 BÚZA JANOS lehettek kések, mert özvegye - óvatos becsléssel élve is - mintegy 60 gyöngyházas kést51 adott el az elöljáróságnak. Úgy tűnik, hogy Szarka János Budán és Győrön át Bécsig igazolható késvásárlása akkor volt a legjelentősebb, amikor az adóztatott ingó vagyona - a kortársak által csak megbecsült, de ismeretlen mennyiségű készpénze - tőkéje a legmagasabb szintre emelkedett. Mint fentebb láttuk, 1648-ban és 1649-ben egyaránt 172 marhaszám után adózott, 1648-ban 57 forint 10 dénár, 1649-ben pedig 64 forint 80 dénár értékben adott el késeket lakhelye elöljáróságának; összességében nyilván jelentősebb lehetett a kések értékesítéséből származó bevétele, mert joggal feltételezhető, hogy nem Nagykőrös tanácsa volt az egyetlen vásárlója. Az a 99 - a mezővárosnak eladott - kés, amely 1649-ből ismert, önmagában szép szám, de a korábbi vámolt tételeket figyelembevéve szerény mennyiség csupán. Nyugatról 1542-ben 748 530 kés mellett 250 060 kis kést52 hoztak be az országba. Néhány évvel később Bécsben a váradiak 726 360, a debreceniek 257 330 darabot vámoltattak el a „klasszikus tömegáruból.”53 A török uralom alatti Budán a kés volt a legkelendőbb árucikk: 1571-ben 436 750 és még 36 hordónyi késről készültek feljegyzések, 1573-ban pedig 274 250-et és 113 hordónyit54 hoztak be. A nagykereskedők között akadtak olyanok, akik tízezres nagyságrendben55 szállították a keresett árucikket, melynek egy része nyilvánvalóan tranzitáru volt. Már a kortárs késesek56 is tisztában voltak azzal, hogy a Magyarországra szállított kések útja Erdélyen és a román fejedelemségeken át az Oszmán Birodalomba vezet. A Nürnbergben készített „türkische Messer” nyomán57 erre is lehet következtetni, a páratlanul gazdag névanyagú kolozsvári harmincadjegyzékekben pedig a „norombergi” jelző58 a bizonyítéka annak, hogy a birodalmi szabad városban milliós tételben előállított kések59 egy része Magyar- országon és Erdélyen át jutott el kelet felé. 51 „Szarka Janosne Aßonjomtul wö[ttem]gyöngyhazas par késeket huszoneött tallérokon.” Szk. 1657. 154. A 25 tallér 40 forinttal volt egyenlő, a gyöngyházas kések darabja fentebb 40, illetve 70 dénárban járt. 52 Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Bp. 1988. 93., 163. 53 Gecsényi Lajos: Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546- ban. In: Gecsényi L.: Gazdaság, társadalom, igazgatás i. m. 234. 54 Az 1571. évi tételhez hozzá kell még számítani a Vác irányából érkezett 182 000 kést. Káldy-Nagy Gyula: Harács-szedők és ráják. Török világ a XVI. századi Magyarországon. Bp. 1970. 122.,'126. 55 Szabó Máté - debreceni kalmár - 1563-ban 15 ezer, Pesti Gáspár 1571 nyarán 30 ezer kés után fizetett vámot, ’Kara Musza’ zsidó kereskedő 1573-ban 4 hordó kést hozott be. Káldy-Nagy Gy.: i. m. 121-122., 126. A váradi és a debreceni kereskedők közül 1546-ban többen vámoltattak Bécsben tízezres nagyságrendben késeket. Gecsényi L.: Kelet-magyarországi kereskedők i. m. 234-236. 56 Kieweg jun. und sen.: Das ehrsame Handwerk i. m. 96. 57 Keller, K. : Das messer i. m. 106. 58 Pap F: Kolozsvári i. m. 599. 59 Folyamatos termelési adatokat a helyi források nyomán sem állíthattak össze, néhány év becslése a következő: Nürnbergben 1537-ben mintegy 3,6 millió, 1557-ben 4-4,5 millió, 1591-ben pedig 1,9 millió kés készítése valószínűsíthető. Keller, K.: Das messer i. m. 27. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a közeli Schwabach és Wendelstein lakosságának egy része is kések készítéséből élt. Keller, K.: Das messer i. m. passim.
