A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Búza János: Egy nagykőrösi nemes győri kapcsolatai a 17. század közepén

A késeken kívül Szarka János egyéb fémáru beszerzésére is kapott megbízást. Bécsből egy tölcsért60 hozatott vele a mezőváros 1641-ben. Néhány évvel később Győrben vásárolta meg a borméréshez szükséges iccét a körösi csapszékbe, illetve az „égettborosok” számára a meszelyt61 és - vélhetően - a borseprő lepárlásához szükséges rézcsövet. Az icce és a meszely győri vásárlása nemcsak az áruforgalom múltja, hanem a mértéktörténet szempontjából is olyan értékes adalék, amelyik a további kutatások kiindulópontja lehet.

A későbbiekben lett következménye annak, hogy Nagykőrös elöljárói 1637- ben egy puskát62 vásároltak Szarka Jánostól; a „vajdának” szánt - valójában inkább kikövetelt63 - fegyver-ajándék 8 forintba került. Hamis vád lett a fegyver eladásából, s Szarka János özvegyét még negyed századdal később is zaklatták64 * miatta. Valószínűsíthető, hogy Szarka János önvédelmi célból is tartott fegyvert; erre abból lehet következtetni, hogy 1640-ben a törökök kobozták el puskáját, a mezővárosra pedig két részletben 7 tallér bírságot66 róttak. A puskák eredetéről mit sem árulnak el a források, az azonban figyelemre méltó, hogy Szarka János 1637-ben ’onnan felülről’ hozott késeket adott el a körösi elöljáróságnak. A lőfegyverek győri eredete, esetleg Győrött történt beszerzése tranzitáruként, illetve helyi termékként egyaránt valószínűsíthető, ugyanis az erődvárosban ekkor már több „katonai” kovács lakott, akik 1643-ban a bognárokkal együtt66 kapták meg vegyes céhük szabályzatát.

A fenti fémárukon kívül Szarka János ruházati díszként használatos „skófi- um arany” beszerzésére67 is vállalkozott - ez utóbbi, ha török eredetű volt, minden

60 „Szarka Jánossal hozattunk Béczből egy Tőczert f. 1 d. 25." Szk. 1641. 194. Szarka János beszerzései is igazolják a korábbi megállapítást: „Finomabb árukat főként Győrből, néha egyenesen Bécsből hozattak a nagykőrösiek.” Makkal László'. Pest megye története 1848-ig. In: Pest megye műemlékei I. Szerk. Dercsényi Dezső. Bp. 1958. 110.

61 A számadáskönyv ún. „Aprólékos költség” tételén belül: „Szarka János Urammal Giőrből hozattunk a’ csaphoz iccét, mezeit, réz csövet [?] f. 3.” Szk. 1647.

62 Szilády A.-Szilágyi S.'. Okmánytár i. m. I. 56.

63 Előtte - 1635-ben - Katona Benedektől vettek a vajdának egy puskát 9 forint 60 dénárért. Szilády A.-Szilágyi SOkmánytár i. m. I. 38. Később készpénzzel váltották meg a vajda puskáját: „Égi puskajert 10 tallíért] attunk...” Szk. 1640. 184., vö.: Szilády A.-Szilágyi S.: Okmánytár i. m. I. 90. A megváltás számottevő veszteséget okozott a körösieknek, ugyanis a 10 tallér - a helyi árfolyamon számítva - 16 forinttal volt egyenlő, vö.: Búza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században. Történelmi Szemle 20. (1977) 73-108.

64 A Kecskemétről Ovárba települt nemes „Kis” Nagy János rágalmait maga Szarka János, a későbbi zsarolási kísérletet pedig - vármegyei segítséggel - az özvegye verte vissza. Nevezett utolsó fenyegető-zsaroló levele Győrben kelt, 1662. febr. 27-én. A szövevényes ügy iratainak kivonataira 1.: Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660. Bp. 1998. 192-194., ill. Borosy A.: i. m. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720. Bp.

1999. 191-194., továbbá Borosy A.: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670. Bp. 2001. 190. Kis-Nagy János neve szerepelt azok között az óvári tőzséreké között, akik 1655-1669 között mentek tönkre, vö.: Takáts Sándor: A magyar tőzsé- rek és kereskedők pusztulása. In: Takáts S.: Szegény magyarok fBp. 1927.1 I. 213.

66 „Szarka János elvont puskáidért 3 tallíért] attunk császárét. Tilalom volt rajta 4 tallér, f. 12 d. 20. ” Szk. 1640. 187.

66 Győr közönséges kovácsainak céhlevele 1610-ben kelt; róluk és a katonai kovácsokról 1.: Gecsényi L.: Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében. In: Gecsényi L.: Gazdaság, társadalom, igazgatás i. m. 104-106.

67 „Skofium aranyra attunk f. 5 d. [?]". Szk. 1642. 252.

EGY NAGYKŐRÖSI NEMES GYŐRI KAPCSOLATAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 87