A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Varga Zsuzsa: Nyugati nyitás a magyar agrárpolitikában az 1960-as években
868 VARGA ZSUZSANNA lyek jelenleg még általában magasabb színvonalon termelnek a mi üzemeinknél. A békés gazdasági verseny, amelyre ezekkel az országokkal törekszünk, arra késztet bennünket, hogy alaposan tanulmányozzuk a fejlett kapitalista mezőgazdasági üzemeket, s ismerjük meg mindazokat a módszereket, amelyek a mi termelésünket is előre vihetik, és megvalósíthatók nálunk. Ha nem ezt tennők, mesterségesen fékeznénk saját fejlődésünket, ami rontaná esélyeinket ebben a versenyben. Amennyiben a leírtak hasznosítása nyomán is csak kicsivel több húst, tejet, tojást, gyümölcsöt vagy más mezőgazdasági terméket állítunk elő, az anyag összegyűjtése és kiadás hasznos volt, amiről egyébként máris meg vagyok győződve.”18 A szakmai közvélemény befolyásolása mellett nagy szükség volt a párt- és államapparátus gondolkodásmódjának módosítására is. Itt komolyabb előrelépést csak az 1960-as évek második felében, a gazdasági reform előkészítése során sikerült elérni. Az MSZMP legfontosabb gazdaságpolitikai testületé, a KB mellett működő Gazdaságpolitikai Bizottság már 1966-ban így fogalmazta meg az új irányvonalat: „Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat a szocialista országok mellett a tőkés országokkal is bővíteni kívánjuk, mind kétoldalúan, mind a nemzetközi szervezetek keretében.”19 A felkészülés jegyében az MSZMP Agitációs- és Propaganda Osztálya tanfolyamokat szervezett, ahol a káderek nemcsak a piacgazdaság - korábban tabunak számító - fogalmaival ismerkedtek meg, hanem a Nyugatról alkotott képük is sokat változott. Az 1950-es években rögzült ellenségkép helyébe egyre inkább az üzleti/szakmai partner képe került. A kapitalista világ felé való nyitás fontos állomása lett volna Magyarország belépése a Nemzetközi Valutaalapba (IMF) és a Világbankba.20 1967 folyamán a magyar kormány képviselői tárgyalásokat kezdeményeztek a kapcsolatok felvétele érdekében. E nagy horderejű kérdésben a magyar félnek természetesen konzultálnia kellett a szovjet vezetéssel, amely erőteljes ellenállást tanúsított az IMF-tagság ügyében. Azzal érveltek, hogy „az IMF csak látszólag ENSZ-intézmény, valójában amerikai befolyás alatt áll.”21 Ez a hozzáállás meghiúsította a magyar csatlakozási törekvést. Érdekes párhuzam, hogy ugyancsak 1967-ben Magyarország megpróbálkozott az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetébe (FAO) való belépéssel is. Ez esetben valójában inkább visszalépésről volt szó, hiszen Magyarország eredetileg 1946-ban kérte és nyerte el felvételét a FAO-ba, azonban az 1950-es évek elején szovjet nyomásra, több más szocialista országgal együtt kilépett.22 18 Uo. 6. 19 MOL M-KS288. f. 15/163. ő. e. Előterjesztés a tőkés országokkal való gazdasági kapcsolatok irányelveire. 1966. november 11. 20 Erről bővebben 1. Földes György. Az eladósodás politikatörténete, 1957-1986. Bp.1995. 39- 51.; Honvári János-Torda Csaba: Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz. I. www. archivnet.hu 2009/1. (A letöltés ideje: 2012. január 6.) 21 Uo. 52-53. 22 Kevéssé ismert, hogy Magyarország már 1957 elején is megpróbálkozott a visszalépéssel, de ezt akkor elsősorban az 1951 után felhalmozódott tagdíjhátralékok és egyéb fizetési kötelezettségek elengedéséhez, illetve átütemezéséhez kötötte a magyar kormány. Lásd a kormány 1957. január 24-ei
