A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Péter: Jugoszlávia felosztása 1941-ben
844 SIPOS PÉTER A parafálás azonban nem jelentette a tényleges csatlakozást. Figyelmen kívül maradt ugyanis két tényező. Egyfelől a Szerbiában tradicionálisan erős németellenes közhangulat, másfelől a hadsereg, s különösen a légierő felső parancsnoki karának angolbarát érzülete. Nyilván erre épített Eden brit külügyminiszter, amikor március 24-én a német ultimátum hírére utasította a belgrádi angol követet, hogy kövessen el mindent a kormány- vagy akár a rezsimvál- tás érdekében, beleértve egy államcsíny szervezését is. A jugoszláv kormányférfiak sem voltak optimisták és magabiztosak. Cvet- kovic miniszterelnököt, aki az aláírás után március 26-án Budapesten át utazott haza, a protokoll szerint a magyar külügyminisztérium egyik munkatársa üdvözölte a pályaudvaron. Kérdésére, hogy „...mikor érkezik Belgrádba, miniszterelnök úr”, a lakonikus válasz így hangzott: „...ekkor és ekkor, de nem tudom, hogy még miniszterelnök leszek-e?”12 A kormányfő balsejtelmei valóra váltak. Egy spontán népi tüntetésektől támogatott államcsíny, amelyet angolbarát tábornokok és tisztek hajtottak végre, március 27-én elsöpörte a kormányzatot. Haragos tömegek tódultak Belgrád utcáira. Ez volt az egyetlen főváros a korabeli Európában, ahol darabokra szaggatták Hitler képét és horogkeresztes zászlókat égettek, miközben angol és francia lobogókat lengettek. „A március 27-ei puccs a szerbek saját kezdeményezésére történt meg, s a visszatekintés bölcsességével szemlélve a független államisághoz való ragaszkodás utolsó, dacos kinyilvánítását kell látnunk benne azon kis népek egyikétől, amelyek a német és az orosz hatalom malomkövei között őrlődtek legkésőbb attól az 1939. augusztusi naptól kezdve, amelyen Lengyelország elutasította Hitler ultimátumát, és közülük ki a németek Führere, ki Sztálin uralmi szférájába csúszott menthetetlenül.”13 - írta John Keegan brit történész. Pál régensherceg az ország elhagyására kényszerült és a kiskorú, még meg- koronázatlan II. Péter király lépett a trónra. A kormányfői tisztséget Dusán Simovic tábornok töltötte be. Mindennek azonban már aligha volt bármilyen jelentősége. Az új vezetés sorsát Hitler hivatalba lépése óráiban már eldöntötte. A diktátor még 27-én értesült a belgrádi államfordulatról. Nyomban magához rendelte a katonai vezetőket, akiknek kijelentette, hogy elhatározta Jugoszláviának mint államnak a szétzúzását a legrövidebb időn belül. A támadást nem előzi meg ultimátum vagy hadüzenet, nem veszi tudomásul az új vezetés semmiféle nyilatkozatát a csatlakozás érvényben maradásáról. A Jugoszlávia elleni hadművelet stratégiai szempontból nem jelentett problémát a Wehrmacht számára, hiszen „csupán” a Görögország elleni Marita-terv kibővítésére volt szükség Jugoszlávia leveréséhez. Ehhez a német hadvezetőség a délkelet-európai-balkáni térségben elegendő erővel rendelkezett. A 12. hadsereget részben átcsoportosította az ország déli része elleni támadásra, északi irányban pedig a Stájerországban és Magyarországon újonnan feltöltött 2. hadsereget alkalmazták. A támadás mindkét ország ellen április 6-án kezdődött és igen rövid 12 Fülöp Mihály-Sipos Péter: Magyarország külpolitikája a XX. században. Aula. Bp., 1998. 230. 13 John Keegan\ A második világháború. Európa Könyvkiadó. Bp., 2003. 257.
