A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Péter: Jugoszlávia felosztása 1941-ben
JUGOSZLÁVIA FELOSZTÁSA 1941-BEN 845 idő alatt teljes győzelemmel végződött. Jugoszlávia április 17-én, Görögország április 23-án kapitulált. A német hadicélok jószerével megvalósultak. A brit haderőt kiűzték a Balkánról és az Egei-tenger régiójából. Olaszország valamelyest javított alaposan megcsorbult tekintélyén, s még engedelmesebb csatlósa lett Hitlernek. Fontos eredményt jelentett Berlin számára, hogy sikerült katonailag, politikailag és gazdaságilag biztosítania a Barbarossa-hadművelet déli szárnyát. Hitler, ahogyan fentebb láttuk, szinte hisztérikus gyorsasággal reagált a belgrádi puccs hírére. Az államfordulatban nemcsak politikai kudarcot, hanem személyes sérelmet is látott. Ennek megtorlásául rendelt el több ezer áldozattal járó pusztító légitámadást Belgrád ellen, holott nyílt várossá nyilvánították, s ezért utasított el bárminemű érintkezést az új jugoszláv kormányzattal. A pillanatnyi helyzetből következő indítékokon kívül a diktátor hajthatatlanul leszámolást sürgető magatartását - Detlev Vogel német történész szerint - azon ambíciója magyarázza, hogy az első világháború eredményeit akár erőszakkal is revideálja. Mindenképpen szükségesnek tartotta visszaszorítani a szerb befolyást, mert ebben Hitler és hívei egy állandó, Németország ellen irányuló fenyegetést láttak, amely 1914-ben a szarajevói gyilkossággal kezdődött.”14 A német diktátor Jugoszláviát koalíciós háborúval kívánta a lehető leggyorsabban szétzúzni, ezért számításba vette Olaszország, Magyarország és Bulgária bevonását. Partnerekre azért volt szükség, hogy tekintettel a Barbarossa-tervre, minél kevesebb saját erő bevetésére kerüljön sor, a német alakulatok derékhadát hamar kivonhassák a térségből és a megszállásban a német jelenlétet a lehető legcsekélyebb mértékre korlátozzák. A 25. sz. vezéri utasításban meghatározott előkészületek gyors ütemben valósultak meg. A román és bolgár területeken Görögország ellen felvonultatott alakulatokat kilenc napon belül átcsoportosították Skopje és Belgrád ellen. Nyugat-Magyarországon és az egykori osztrák-jugoszláv határon március 29. és április 10. között a 2. német hadsereg alárendeltségében kilenc német hegyivadász, gyalogos, páncélos és gépesített hadosztály összpontosult Zágráb és Szarajevó, valamint a boszniai hegyvidék elleni támadásra. Romániának a német hadvezetés nem szánt aktív szerepet, csupán Temesvár környékén vontak össze német erőket tartalékképzés végett. Bulgária a hadjáratban való részvételt a „török veszélyre” hivatkozva elhárította, de ígéretet tett megszálló csapatokra a győzelem után. Olaszországtól a németek nem vártak hatékony közreműködést sem Albániában, sem az olasz-jugoszláv határon. Nem így jártak el Magyarország esetében. A magyar kormánykörök már a drámai belgrádi események másnapján érzékelték, milyen nehéz órák várnak rájuk. Ullein-Reviczky Antal sajtófőnök március 28-án kijelentette, hogy „ilyen súlyos helyzetben a magyar kormány a háború folyamán még nem volt”.15 Horthy, Teleki és Bárdossy már az előző este tudomást szerzett Hitler üzenetéről, amelyet Sztójay Döme a vezér és kancellár 14 Ueberschör, G. R.: „Der Pakt mit dem Satan, um den Teufel auszutreiben.” I. m. 538. 15 Fülöp M. - Sipos P: Magyarország külpolitikája i. m. 230.
