A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Péter: Jugoszlávia felosztása 1941-ben
JUGOSZLÁVIA FELOSZTÁSA 1941-BEN 841 tel nélkül német támogatásra. Hitler elismerte ugyan, hogy a két balkáni állam Olaszország érdekszférájába tartozik, de óva intette tengelypartnerét bárminemű katonai akciótól. A német vezér és kancellár - ahogyan erre fentebb utaltunk - attól tartott, hogy a térségben egy új hadszíntér jöhet létre, ami egyfelől megzavarhatja a keleti hadjárat előkészületeit, másfelől lehetőséget nyújthat Angliának arra, hogy visszatérjen a kontinensre. Az olasz diktátor nolens-volens tudomásul vette a tilalmat, de módfelett felháborodott azon, hogy Romániában megjelent a Wehrmacht, méghozzá anélkül, hogy erről Hitler őt előzetesen tájékoztatta volna. Mussolini élt a gyanúperrel, hogy német kollégája minden korábbi egyezség ellenére a Balkánt is be akarja vonni a birodalom érdekövezetébe. Október elején elhatározta, hogy a hónap végén megtámadja Görögországot az 1939 áprilisa óta olasz fennhatóság alatt álló Albániából. Ciano külügyminiszternek kijelentette: „Hitler mindig egy fait accompli elé állít. Ez alkalommal azonban saját pénzével fizetek neki vissza. Az újságokból tudja majd meg, hogy elfoglaltam Görögországot. Ily módon az egyensúly helyreáll.”7 1940. október 28-án az olasz hadsereg offenzívát indított Görögország ellen, abban a reményben, hogy hamar végez a kis gyenge állammal. Az epiruszi hóborította hegyekben azonban az olaszok teljes vereséget szenvedtek. A sikeres görög ellentámadás következtében november végén már csak a sok ezer fogoly maradt görög területen a Duce csapataiból. Ily módon 1940 késő őszén a Balkánon a német érdekek számára veszélyes forgatókönyv körvonalazódott. A brit csapatok elfoglalták Kréta szigetét és a görög szárazföldön brit bombázók települtek, amely potenciális fenyegetést jelentett a romániai olajmezőkre. Nem tűnt lehetetlennek, hogy egy második front alakul ki, amit - tekintettel a Szovjetunió ellen 1941-ben tervezett hadjáratra - a németeknek mindenképp meg kellett akadályozniuk. Hitler 1941 februárjában kijelentette, miszerint a birodalom nem tűrheti, hogy Olaszország vereséget szenvedjen, mert akkor felszabadulnak a Balkánon és Afrikában lekötött angol erők, azért szükség van a német beavatkozásra. Ezen túlmenően a vezér és kancellár az egész régióban a Barbarossa felvonulás déli szárnyát fedező hátországot látott. A német diktátor a kockázatos helyzetből két következtetést vont le: egyfelől meg kell szilárdítani a politikai szövetséget a délkelet-európai államokkal a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás révén, másfelől előkészületeket kell tenni katonai beavatkozásra az olaszok támogatására és főleg annak megakadályozására, hogy Anglia ismét megvesse a lábát a kontinensen. Magyarország és Románia bevonása a háromhatalmi egyezménybe - amint erre utaltunk - minden nehézség nélkül novemberben lezajlott. Nem úgy történt Bulgária esetében. A bolgár államvezetés, élén III. Borisz cárral, elvileg ugyan kifejezte készségét a tengelypaktum aláírására, de a lépés tényleges megtételét halogatta. Az uralkodó a habozást 1940. október 21-én Hitlernek írott levelében a török és szovjet veszéllyel, hadserege gyengeségével és a bolgár nép háborúellenes hangulatával indokolta. 7 Ciano’s Diary 1939-1943. William Heinemann LTD. London-Toronto, 1947. 209.
