A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Péter: Jugoszlávia felosztása 1941-ben
JUGOSZLÁVIA FELOSZTÁSA 1941-BEN 839 dokoltan állapította meg Juhász Gyula történész, hogy ez az engedékenység Magyarország fegyveres semlegességének feladását jelentette.5 A német katonaság megjelenésével a térségben a birodalom viszonya a délkelet-európai-balkáni országokhoz minőségileg új dimenziót öltött. Mindezidáig Németország politikai és gazdasági nyomást alkalmazott céljai elérésére. Most azonban tekintettel a közelgő keleti háborúra, katonai eszközhöz is folyamodott. A Wehrmacht jelenléte Romániában minden eddiginél jobban megfélemlítette a régió államait. A tengelyhez való kötődést számottevően erősítette, hogy 1940 novemberében Magyarország, Szlovákia és Románia csatlakozott Németország, Olaszország és Japán szeptemberben megkötött egyezményéhez. A háromhatalmi szerződés eredeti célja az Egyesült Államok elriasztása volt a háborúba való beavatkozástól Nagy-Britannia oldalán. A keleti hadjárat tervének érlelődésével összefüggésben azonban Berlinben kialakult azon álláspont, hogy a délkelet-európai és balkáni kisebb államok a paktumhoz való csatlakozással demonstrálhatják tengely-elkötelezettségüket az angolszászok és a Szovjetunió ellenében. A német hatalmi túlsúly létrejöttében és erősödésében közrejátszottak a térségben uralkodó zord, ellenséges államközi viszonyok, a bellum omnium contra omnes állapotok. így - Martin Broszat német történész véleménye szerint - a régió országai között nem alakult ki semmiféle tartós együttműködés, nyoma sem volt bárminemű „kollektív önsegélynek”.6 A megosztottság lehetővé tette Németország számára, hogy az egyes kisebb országokkal bilaterálisán érintkezzék, s külön-külön érvényesítse velük szemben hatalmi fölényét. A német uralmi pozíciók kiterjesztésében és megszilárdításában különleges szerep jutott a gazdaságnak. Németország már 1934-1935-ben meghódította a délkelet-európai piacot. Az érintett országok számára előnyösnek bizonyult az egyre növekvő német importigény agrártermékekre és ásványi nyersanyagokra. A külkereskedelmi kapcsolatok 1939-től mindinkább alárendelődtek a birodalom hadiérdekeinek, kényszerjelleget öltöttek és a kizsákmányolás eszközeivé váltak. De ekkor már késő volt, visszaút nem nyílott. A német hegemóniában számottevő szerepe volt a térségben uralkodó rendszerek jellegének. Minden országot súlyos demokrácia-deficit jellemzett és autoriter rezsimek kormányozták. Ezek külpolitikailag is mentesek voltak a közvélemény ellenőrzésétől, módjukban állott a hirtelen és sarkos orientáció- váltás és titkos egyezségek megkötése. A tekintélyuralmi rendszereket, amelyek a felső politikai osztályra, az állami bürokráciára és a hadseregre támaszkodtak, Hitler sokkal inkább kívánatos és megbízható partnernek tekintette a fasiszta mozgalmaknál. Ezek ugyanis, ahogyan a romániai Vasgárda 1940-1941-es rövid regnálása bebizonyította, nem rendelkeztek guvernementális képességgel, képtelenek voltak arra, hogy „üzemeltessék” az államot, a gazdaságot és az infrastruktúrát a hadiérdekek5 Juhász Gyula'. A Teleki-kormány külpolitikája 1939-1941. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. 231. 6 Martin Broszat: Deutschland-Ungarn-Rumänien. In: Hitler, Deutschland und die Mächte. Manfred Funke (Hrg.) Athenäum, Droste Taschenbücher Gesichte. Düsseldorf, 1978. 555.
