A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Péter: Jugoszlávia felosztása 1941-ben
838 SIPOS PÉTER jelentette be a fegyveres erők vezetőinek. „Anglia reménye Oroszország és Amerika. Ha az Oroszországhoz fűzött remény megszűnik, ugyanez történik Amerikával is, mert Oroszország kiesése roppant mód felértékeli Japánt Ke- let-Azsiában. Oroszország Anglia kelet-ázsiai kardja és Amerikáé Japán ellen... Oroszország az a tényező, amelyre Anglia leginkább számít. Viszont, ha Oroszországot szétzúzzuk, akkor Anglia utolsó reménye is megszűnik. Döntés: ... Oroszországot el kell intézni 1941 tavaszán. Minél gyorsabban megsemmisítjük Oroszországot, annál jobb.”3 A hadicélokat Hitler Oroszország életerejének megsemmisítésében, Ukrajna, Fehéroroszország és a Baltikum megszerzésében jelölte meg. Szándékai szervesen beleilleszkedtek az 1920-as években megfogalmazott élettér-programba, amelynek fő elemeit a keleti terjeszkedés, a bolseviz- mus megsemmisítése és a zsidóság kiirtása képezték. Ezeket a terveket 1940 nyarán Hitler összekapcsolta a háborús helyzetből adódó stratégiai célkitűzéssel, hogy biztosítsa az európai német hegemóniát a Szovjetunió és az angolszász tengeri hatalmak esetleges szövetségével szemben a keleti virtuális partner „kiütése” révén. A döntő jelentőségű elhatározást 1940. december 18-án a „21. sz. Barbarossa-eset” c. utasítás foglalta írásba. Ebben a német véderő parancsot kapott arra, hogy a Szovjetunióra „egy gyors hadjáratban” vereséget mérjen. Hitler ideológiai és stratégiai indítékokból fordult kelet felé. Döntésében nem játszott szerepet az a megfontolás, hogy preventív háborúval megelőzzön egy esetleges szovjet támadást Németország ellen. „Hiba lenne Hitler háborús szándékában döntő motívumként feltételezni a szovjet fenyegetést. Hitler ezt 1940 nyarán nem is állította. Nem a szovjet diktátor politikai és katonai lépései vagy Moszkva támadó ereje váltotta ki a veszélyeztetettség érzületét, amely a Szovjetunió elleni támadásra ösztönözte Hitlert. Keleti céljai ettől függetlenül alakultak ki: Tudományosan tarthatatlan azon elmélet, hogy Moszkva akciói igazolták volna Hitler megelőző csapását. Szélsőjobboldali körök ezzel igazolják Hitler fordulatát a Szovjetunió ellen.”4 Hitler döntése a Szovjetunió elleni háborúról lényegesen befolyásolta 1940 második és a következő esztendő első felében a délkelet-európai és a balkáni német politikát. Ennek a térségnek ugyanis a német stratégiában kettős szerepe volt: biztosította a keleti határok jobbszárnyát, valamint hadifontosságú nyersanyagok szállítását. E célok érdekében Hitler erősíteni kívánta a birodalom politikai és katonai befolyását. Első lépés gyanánt 1940 szeptemberében elhatározta, hogy - formailag ugyan román kérésre - Wehrmacht alakulatokat küld Romániába. Az álcázás végett „tancsapatok”-nak nevezett (ti. egy gépesített hadosztályból, egy légvédelmi hadosztályból és egy vadászgép századból álló) erőcsoport feladatai közé tartozott a ploie§ti olajvidék védelme, a román hadsereg kiképzése, valamint német és román csapatok bevetésének előkészítése román területről a Szovjetunióval való háború esetén. A magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy a német csapatok országa területén vonuljanak át romániai támaszpontjaikra. In3 Haider, G.: Kriegstagebuch i. m. 49. 4 Gerd R. Ueberschör: „Der Pakt mit dem Satan, um den Teufel auszutreiben.” In: Der Zweite Weltkrieg. Herausgegeben von Wolfgang Micholta. Seehamer Verlag 1997. 579. és 584. (40. sz. jegyzet)
