A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Péter: Jugoszlávia felosztása 1941-ben
Sipos Péter JUGOSZLÁVIA FELOSZTÁSA 1941-BEN 1. A tengelyhatalmak politikája Délkelet-Európában és a Balkánon, 1940-1941 Amikor 1940 júniusában a német-francia és az olasz-francia fegyverszünettel megszűntek a harcok az európai szárazföldön, aligha gondolta volna bárki is, hogy még fél esztendő sem telik bele és kiújul a háború, méghozzá a földrész peremvidékén, a Balkánon. A tengely és Nagy-Britannia ugyan Franciaország bukása után is tovább hadakozott, de a légi és tengeri küzdelmek, valamint az észak- és kelet-afrikai ütközetek Európa helyzetét csak érintőlegesen befolyásolták. 1940 nyarán a német birodalom uralta a kontinens területét a szovjet határtól nyugatra a La Manche-csatornáig és az Északi-foktól délre a Vizcayai-öbölig. Ez a hatalmi helyzet azonban mindaddig ingatag volt, ameddig Nagy-Britannia folytatta a háborút. Hitler ismételt békeajánlatai határozott visszautasításra találtak. A vezető angol politikusok, Winston Churchill miniszterelnök irányításával ismételten leszögezték, hogy a küzdelmet a végső győzelemig folytatják. A vezért és kancellárait élénken foglalkoztatta az a kérdés, hogy mi a nyitja a szigetország elszántságának, kérlelhetetlenségének. Hitler 1940. július 21-én a hadsereg, a flotta és a légierő főparancsnokainak értekezletén a váratlanul konok brit magatartást két tényezőre vezette vissza: bizakodásra az amerikai politika fordulatában és az Oroszországba vetett reményre.1 A német diktátor úgy vélte, hogy Sztálin időnyerés végett kacérkodik Angliával, hogy ameddig a háború tart, birtokába vegyen mindent, amit csak akar, s amit nem szerezhet meg, ha hamar létrejön a béke. Walther von Brauchitsch vezértábornagy a szárazföldi hadsereg főparancsnoka utasítást kapott arra, hogy „foglalkozzék az orosz kérdéssel” és tegyen „gyakorlati előkészületeket” e tárgyban. Július 29-én Alfred Jodl tábornok a véderő vezetési törzsének főnöke, Hitler elsőszámú hadműveleti tanácsadója, a legszigorúbb titoktartási kötelezettség mellett közölte beosztottjaival, miszerint Hitler elhatározta, hogy a lehető legrövidebb időn belül a Szovjetunió ellen intézett meglepetésszerű támadással „egyszer s mindenkorra felszámolja a bolsevizmus veszélyét”.2 A döntő és immár visszavonhatatlan elhatározását a Kelet felé fordulásra Hitler 1940. július 31-én obersalzbergi rezidenciáján 1 Generaloberst [Franz] Haider: Kriegstagebuch. Band II. (1. 7. 1940-21. 6. 1941.) W Kohlhammer Verlag Stuttgart 1963. 30. 2 Das Deutsche Reich und der Zweite Weltkrieg (továbbiakban DRZW) Band 3. Deutsche Verlags Anstalt. Stuttgart 1984. 178.
