A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Búza János: Egy nagykőrösi nemes győri kapcsolatai a 17. század közepén

EGY NAGYKŐRÖSI NEMES GYŐRI KAPCSOLATAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN

81

nül feljegyzett ’göbölyszámok’ azok, amelyek kétségtelenül a szarvasmarhák utáni adózás bizonyítékai. A fél - törtszámmal V2 - marhaszám részben a növendékjószág, részben a juhállomány marhaszámba történt bevonása20 révén alakult ki.

Az adókönyvi bejegyzések szerint Szarka János csupán két esztendőben, 1632-ben és 1638-ban volt „göbölyös” gazda, az előbbiben 5, az utóbbiban már 25 göböllyel gyarapodott marhaszáma, mely összevontan 109-re (84 + 25) emelkedett.

Az 1641-1645 közötti 5 esztendő átlagában 120 marhaszám után adózott, göbölyszámot azonban egyetlen esztendőben sem írtak a marhaszáma mellé, holott 1642-ben - éppen a győri előleg felvételének évében21 - két ízben is megbírságolták tilalmasba tévedt göbölyei miatt, amelyek a Ludas nevű határrészben, illetve a Nyárkút rétjein22 okoztak kárt.

Szarka János nyilván nem maga legeltetett, az ún. „rideg legények” adójegyzéke szerint ebben az esztendőben hárman23 laktak nála, akik pásztorai, majd hajtói is lehettek; éves szolgáival ellentétben24 napszámosairól semmi fogódzóval sem rendelkezünk.

Már a korábbiakban is előfordult, hogy Szarka János egyéni adója befizetésekor tallért és aranyforintot25 kölcsönzött a „jó pénzre” szoruló mezővárosnak; 1642-ben ugyancsak ez történt, Budán 30 tallér készpénzzel segítette ki a töröknek fizető26 elöljáróságot. Az összeg nagyobbik hányada végül adóelőleggé vált, mert éves köztartozását a kölcsönzött27 összegből írták le.

20 A részletezést kerülendő említem meg, hogy a mezővárosi adózás és a „marhaszám” kérdésével bővebben foglalkoztam „Török kori állattartásunk ...” c., fentebb hivatkozott tanulmányomban, illetve „Adózás és adócsalás a Hódoltságban” c. írásomban. In: Auxilium históriáé. Tanulmányok a hetvenesztendős Bertényi Iván tiszteletére. Szerk. Körmendi Tamás és Thoroczkay Gábor. Bp. 2009. 89-96. A török kori adózás tárgykörében igen értékes forrás Nógrád vármegye 1672. évi határozata, közli: Botka János-. Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez. Szolnok 1988. (Szolnok megyei levéltári füzetek 11.) 308-312. (E kiadvány első része ugyancsak rendkívül hasznos forrásokat tartalmaz: Hegyi Klára-. Jászberény török levelei.) A vadszámokra legújabban 1.: Iványosi-Szabó Tibor: Nagyállattartásunk a Homokhátságon a 17. században. Agrártörténeti Szemle 51. (2010) 63-82.

21 A Győrön át felhajtott marhák számát tekintve az 1642. esztendei mennyiség az átlagosnál gyengébbnek tűnik, 1636-1643 között, hat év átlagában 27 605 marhát tereltek nyugatra, 1642-ben viszont 24 075-öt. Vö.: Gecsényi L.\ Die Rolle der Stadt Győr i. m. 89.

22 „Az Ludason az göböllyel való kártételért 1 tallér.” - illetve „Az Niarkut rétjein is a' göbölytül 1 tallér.” Számadáskönyv (Szk.) 1642. 252.

23 „Szarkánál lakó Kuhik [?] Tamás, Petör és Mihály adósak 3 tallérjral].” - közülük „Petör adott egy tallért." Szk. 1642. 177.

24 A nőtlen legények közül ’Gergely’ és ’Nagy Jancsi’ - mindkettő ’Szarkánál’ - adózott 1647- ben (Szk. 171.); ’Gergely’ adóját ’Szarka uram’ vállalta 1648-ban (Szk. 219.). Szolgái közül ’Három György’ 1 tallérral, ’Szilassy Sebestyén’ pedig 80 dénárral adózott 1652-ben (Szk. 74., 123.); ’Három György’ 1653-ban is 1 tallért fizetett (Szk. 252.) Özvegy Szarka Jánosnét pedig szolgáló segítette munkájában: „Szarkánénál levő sánta leányzóiul gyertyát wöttem d. 33. ” Szk. 1658. 158.

25 „Summára" adott 34 tallért és 3 magyar aranyat 1640-ben. Szk. 111., 294., illetve 1641-ben „summáláskor” adott 40 „császár tallért.” Szk. 271.

26 Az Oszmán Birodalom adóztatására, tételesen Nagykőrösre 1.: Hegyi Klára: Török berendezkedés Magyarországon. Bp. 1995. 53-68., 70-71.

27 „Az köczön adott pénzéből hajlott nálunk minden adaja f. 29. Omnia solvit. ” Továbbá: „Szarka János adott Budán 30 tallért. ... Adajára hajol f. 29.” Szk. 1642. 119., 252.