A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Simándi Irén: „Mi újság a piacon?” Közellátási helyzetkép a rádióban 1946

KÖZELLÁTÁSI HELYZETKÉP A RÁDIÓBAN 1946

817

A begyűjtött gabona és kukorica elegendő lesz a nyárra - hangzott el a műsorban. A tárolt kenyérmag 500 vagon volt, annak a fele kukorica. Átlagos napi felhozatal 35 vagon „szemtermény” volt, annak is nagy része kukorica. A főváros napi szükséglete 28 vagont tett ki, a „rendszeresített kukoricanapok” számát tekintve a „helyzet viszonylag kielégíthetőnek mondható”.

Az étkezésben egyre nagyobb szerephez jutott a kukorica, ami a „kukorica napok nagy száma is indokol”. A kukoricaliszt „sok tekintetben előnyösebb a táplálkozás szempontjából, mint a nullásliszt”. A háziasszonyok még kevésbé ismerték a kukoricalisztből készíthető ételeket. Ezért a közellátásügyi miniszter „receptpályázatot” hirdetett a kukoricalisztből készíthető ételekre. A műsorban elhangzott azoknak a háziasszonyoknak a neve, akiknek a receptjét a legjobbnak találta a bírálóbizottság. A kukoricalisztből kétfajta leves, rántott puliszka, „főzelékekre hús helyett” feltétet, „kukorica fasírozott” volt készíthető. A minisztérium egy kis füzetet is megjelentetett, amibe több mint száz recept került.

Az adásban a cukorellátásról is hallhattak a rádióhallgatók. A cukorgyárak termését már felszállították a fővárosba. „Cukorellátás ebben az esztendőben csak gyermekes és terhes-szoptatósanyák számára lehetséges. Két millió gyermeket és 200 ezer terhes és szoptatósanyát kell cukorral ellátni.” Számukra október végéig „15 dkg cukorfejadagot biztosíthat országosan a közellátás. Nyomasztóan kevés ez a havi 15 dkg cukor, mégis megbecsülendő, mert e nélkül vagy ennek csak kismérvű csökkentésével is a gyermekhalandóság tovább növekedne.” 1946. január elsejétől 480 vagon cukor volt magyar termésből. Ebből 360 vagon cukrot osztottak ki a gyermekek és anyák ellátására jegyeik alapján. A többit kórházak, gyermekmenhelyek, gyermektápszert és gyógyszereket előállító gyárak, katonai egészségügyi intézmények kapták. A bányákban a rendkívül nehéz fizikai munkát végző bányászok cukoradagját is biztosítani kellett.

„Nagyok a bajok a tejellátás során.” A közellátási miniszter ezért újra szabályozta a „gazdák tejbeszolgáltatási kötelezettségeit és azokon a vidékeken, ahol a körülmények indokolják, az eddiginél kisebb beszolgáltatási kötelezettséget írt elő”. A beszolgáltatott tejmennyiség ennek ellenére nagyon kevés volt. A beszolgáltatás teljesítése érdekében a gazdák tehenei számára a miniszter „erőtakarmány” biztosítását határozta meg. Minden beszolgáltatott liter tej után „30 dkg erőtakarmányt kap a tehenes gazda, aki a tejét a tejcsarnokba szállítja”.

A városi munkásság ellátása érdekében a miniszter elsősorban az étkezdéket fenntartó üzemek ellátását tartotta fontosnak. Külön kiemelendők a bányák dolgozóinak ellátása. „60 000 bányaipari munkást, családtagjaikkal együtt 200 000 személyt, részesít” a hatóság „külön bányaipari ellátásban”. A bányászok zsiradékjuttatását a miniszter a „duplájára” emelte. A februárba kapott 7 vagon zsiradékjuttatást márciusban 15 vagonra emelték. Kenyérgabonából februárban kiutalt 182 vagont márciusra 230 vagonra növelték. A közellátási miniszter rendkívülijuttatásokat is biztosított a bányászok számára, februárban 3000 q füstöltárut osztottak szét 35 dkg-os fejadagokban. A vadászszezonban a bányák üzemei