A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Simándi Irén: „Mi újság a piacon?” Közellátási helyzetkép a rádióban 1946
816 SIMANDI IREN A kukoricanapok a rendelet értelmében kedden, csütörtökön és szombaton voltak. A műsor értesülése szerint ezeknek a napoknak a számát a jövőben emelni akarták, mert a tartalék nagy része kukoricából volt.10 „A nehéz tél elmúltával derülátóban nézünk a tavasz és a nyár elé” - hallhatták a hallgatók a Közellátásügyi Minisztérium Sajtóosztályának optimista kijelentését, az 1946. április 14-én elhangzott előadásban. A folytatás további derűlátásra adott okot. „Sok tekintetben kellemes csalódást jelentettek az elmúlt hetek és hónapok, mert alig mertünk bízni abban, hogy a közellátás nehézségeit át tudjuk vészelni.” A téli hónapokban a minisztérium beszámolója szerint fehérjéből és vitaminból volt kevés. Megállapítható az is, hogy a kukorica „mentette meg az éhezéstől a tél folyamán az ország lakosságát”. Azzal számoltak, hogy a későbbiekben is a kukorica lesz a megahatározó az élelmezés terén. A fehérjehiánnyal továbbra is számolni kellett, hiszen az emberek kis mennyiségű húshoz tudtak hozzájutni. A vitaminokat azonban a friss zöldségek pótolni tudták. Az volt az elképzelés, hogy a gabona és zsírellátást a „gazdák elszámoltatása és a feleslegek felkutatása tárgyában kiadott rendelet nyomán összegyűjtött termények” fogják biztosítani. Az elszámoltatás, amely „országszerte a közelmúltban folyt le, jó eredménnyel végződött”. „A magyar gazdák eleget tettek kötelességüknek és így minden várakozást felülmúlt az eredmény. Sok esetben a gazda, ismerve az ipari munkásság, az ellátatlan városi lakosság élelmezési nélkülözéseit, még abból a termésmennyiségből is adott, amit egyébként jogában állt volna saját háztartási szükségleteként visszatartani.” A beszámoló alapján „861 vagon kenyérgabonát, 28 vagon lisztet, külön 456 vagon árpát, 118 vagon zabot, 53 vagon kölest, 4324 vagon kukoricát és, ami különös jelentőséggel bír, 176 vagon olajmagot és több, mint 1 vagon étolajat szolgáltattak be”, és szállítottak a fővárosba. „Az elszámoltatási és feleslegfelkutatási munkálatok sikere részben avval magyarázható, hogy a gazdatársadalom felismerte az ipari munkássággal és a város dolgozóival való egymásrautaltságot, s hogy ebből az együttműködésből mindkét osztály számára csak előny következik.” A sikeres együttműködéshez az is hozzájárult, hogy a közellátási miniszter rendeleti utón szabályozta a termények értékének készpénzzel történő kifizetését, de ezen kívül Jelentős mennyiségben jutatott csereiparcikkeket is a vidék számára”. Nagy mennyiségben került vidékre szövetanyag, ruhanemű, gazdasági gépek, petróleum, só. A minisztérium cserébe a terményekért a gazdáknak „békebeli értéknek megfelelő arányban” juttatott iparcikkeket, ezért „szívesen teljesítették kötelezettségüket” így jobban jártak, mert nem kockáztatták a „feketeértékesítés” veszélyét. A begyűjtés sikerét az is biztosította, hogy a gazdák „kívánságuknak megfelelően, utalványt is kaphattak, melynek ellenében az igénybevett termények árát bármikor a mindenkori érvényben levő áron, kamattal kapják meg”, vagy az új termésből „terménykamat szolgáltatásával, természetben” kaphatták vissza. 10 MOL K615. f. 343. cs. 221-224. Mi újság a piacon? 1946. március 21.
