A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Simándi Irén: „Mi újság a piacon?” Közellátási helyzetkép a rádióban 1946
814 SIMÁNDI IRÉN magas árak miatt nem tudták megvenni. „Itt-ott egy-egy sonka is felfedezhető, a fogyasztóközönség, mint látványosságot bámulja meg, s aztán tovább megy babot vagy kukoricafélét venni.” A rádióadás hetében a rendelet értelmében ismét három kukorica napot kellett tartani. A műsor szerkesztői azt remélték, hogy ezeknek a napoknak a száma ismét heti kettőre fog csökkenni. 1946. március 6-ától a polgármester és a közellátásügyi miniszter újabb rendelete lépett életbe, amely értelmében azokon a napokon, amikor a kenyérjegyek szelvényeire kenyeret „kell kiszolgálni, a kenyérszelvényre a fogyasztó tetszése szerint bármelyik kiskereskedőnél, a pékek kivételével, kenyér helyett kukoricalisztet lehet adni”. A felnőttek a kenyérszelvényükre 20 dkg, a 12 éven aluli gyermekek jegyére 25 dkg kenyér volt adható. „Ezzel szemben a kukoricanapokon a mennyiség továbbra is változatlanul 15 deka marad. - Ne zúgolódjunk, mert nem csak nálunk nehéz a helyzet” - nyugtatták a hallgatókat a műsorban. Ausztria példáját említették, ahol a közélelmezési miniszter bejelentése szerint a „kenyérfejadag egyharmadára való csökkentése várható, ha sürgős külföldi segítség nem érkezik”. A többi élelmiszer esetében is várható volt csökkentés, mert a mezőgazdasági termények mennyisége sem volt elegendő. A magyarországi állapotnak, tehát örülni kellett, hogy a jegyekre a kenyeret és a kukoricalisztet is pontosan megkapták az emberek, sorban állás nélkül. A tejtermékek terén változatlanul jó volt a helyzet csak „győzni kell továbbra is pénzzel”. Tej kapható volt szabad áron, de főleg a termelőknél, akik „kannaszám hordják” a piacokra. „A kora reggeli órákban a Buda környéki falusiak hosszú soraival találkozhatunk, akik kosarakban, batyukban tejjel megrakodva vonulnak a pesti oldal piacaira. Sokan közülük már útközben is kötnek egy-egy üzletet s látni, amint mérik üvegekbe töltik, a vevők számára a finom drága italt.” A tojás ára nagyon eltérő maradt, ezért a műsor szerkesztői azt javasolták a hallgatóknak, hogy „ne sajnálják vásárlásaiknál a fáradságot, előbb nézzenek körül, hol olcsóbb”.9 A piaci helyzetképet bemutató műsor munkatársai 1946. március 21-ei adásukat vidéken készítették. A jó idő beköszöntével a falvak lakói komoly munkához látnak, hogy munkájukkal saját családjukat és a „városok lakosságát ellássák élelemmel”. Korán reggel már a határban voltak, és késő estig dolgoztak. A vetés is megkezdődött az ország egyes vidékein. A korai borsót már elvetették. Szabolcsban szántották a földet a krumplinak. Makón a hagyma - a fő termény - kiültetése folyt. A korai zöldség és sárgarépa vetése már befejeződött. Előkészítették a talajt a korai burgonyának is. Az Alföldön Kecskemét és Nagykörös környékén a gyümölcsösökben folyt a szorgos munka. Az ősszel kiültetett téli salátát kapálták. A melegágyakba palántáit uborkák is szépen fejlődtek. Mohács és Dunaföldvár környékén az uborka mellett a téli saláta is növekedett. Erősödött a paraj és a sóska levele is. Mohács térségében nagy spárgatelepek voltak. 9 MOL K615. f. 342. cs. 93-97. Mi újság a piacon? 1946. március 7.
