A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Simándi Irén: „Mi újság a piacon?” Közellátási helyzetkép a rádióban 1946
812 SIMANDI IREN vei” magyarázta, remélve azt, hogy a vidéken összegyűjtött gabonakészletek Budapestre történő szállítása enyhíteni fog ezen a helyzeten. A műsor készítői beszámoltak a hallgatóknak arról is, hogy kukoricából is állítanak elő étolajat, ugyancsak ebből a növényből készítik a „65 százalékos színszappant” a csecsemők és a kórházak részére. Remény volt arra, hogy ha nagyobb mennyiségű „kukoricaszappant” tudnak készíteni, abból a nagyobb gyermekek számára lehet utalni. A sajtosok standjain változatlanul sok sajt, túró, tejföl, vaj, tojás volt kapható, „csak győzni kell pénzzel”. „A tej terén hiány mutatkozik”, a probléma enyhítését ezen a téren is a külföldről behozott tejporral kívánta enyhíteni a hatóság. A piac végén az őstermelőknél kapható volt a csecsemőknek fontos tej, ennek árát megfizetni azonban „még egy krőzus sem győzné”. A Széna-téri piacnak is volt „cserepiac” része, a műsor készítői az itt tapasztaltakat is bemutatták a hallgatóknak. „Hol pénzért, hol meg cserébe árusítanak.” Egyik árusnál sonka volt felfedezhető, pénzért is adta volna, persze „csillagászati áron”. Zsír is sok helyen volt, ez is nagyon drága vagy csak cserébe adták. „Egyik árusnál fehérneműért folyt a cserealku, de a zsírtulajdonos így is szemérmetlenül sokat kívánt.” Lehetett kapni szalonnát, nyerset, füstöltet. „Egy parasztasszony kolbászt mutogat, meg májas hurkát, sokan nézték kopogó szemmel, de megkötni a vásárt” hosszú ideig nem tudták. Az őstermelőknél látszott, hogy disznóvágás ideje volt, mert még nyers húst is lehetett látni, „de ez éppen elég arra, hogy a húsneműre kiéhezett fővárosi közönséget felizgassák vele”. [...] Több árusnál látni kenyeret, melynek „kilójáért égbekiáltó összegeket kérnek”. A süteményfélék között igazi különlegesség volt a „batyuból” kilátszó bukta. Árusítottak itt kukoricalisztet, zöldséget, zabot, burgonyát, ebből mázsaszám. Talán a burgonyának volt a legnagyobb keletje, hiszen eddig szinte csak nélkülözték az emberek. A műsor végén a szerkesztő bízott abban, hogy a legközelebbi adásban kedvezőbb piaci helyzetről számolhat be.8 A tavasz közeledtével változott a fővárosi piacok kínálata, hallhatták a „Mi újság a piacon?” című 1946. március 7-én elhangzott műsorban. Az áruk többségét Kiskunhalasról, Makóról, Kecskemétről, Egerből, Nagykőrösről és Nyírbátorból szállították Budapestre az azt megelőző napokban. A tudósítás szerint volt olyan nap, hogy „tizenhét vagon élelmiszer érkezett a vásártelepre, burgonya, sütőtök, zöldség, alma, bor”. Az árakra a nagy eltérés volt a jellemző, de előfordult az is, hogy egy-egy árucikk olcsóbb lett, ez azonban nem volt sokáig jellemző. „Az árak teljesen vál- takozóak, önkényesen emelik, vagy csökkentik” ugyanazon áru árát. A műsor készítői a burgonya példáján mutatták be az ár változását a hallgatóknak. A burgonya a „Teleki-téren, Lehel-téren 10-20 ezer pengővel volt olcsóbb, mint például a Rákóczi-téren lévő csarnokban”. A tojás ára éppen ellenkezően mozgott. „A piaci árusok 2-4 ezerrel drágábban árusították”, mint a csarnokokban és a város több kiskereskedésében. 8 MOL K615. f. 341. cs. 1-5. Mi újság a piacon? 1946. február 14.
