A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Simándi Irén: „Mi újság a piacon?” Közellátási helyzetkép a rádióban 1946
808 SIMANDI IREN nak ki.” A tejellátást kiterjesztették a 3-6 éves korú gyermekekre is. A havi só szelvényeket január 12-ig kellett leadni a kiskereskedőknél. Jó hír volt a „dolgozó nőknek”, hogy aki „háztartási alkalmazottat tart, nem veszik el az élelmiszerjegyét”. Vannak olyan dolgozó nők, akik munkabeosztásuk miatt veszik igénybe az alkalmazott munkáját, vagy családi körülményeik miatt kényszerülnek erre, például beteg, idős hozzátartozójukról, vagy gyerekekről kell gondoskodniuk. Fontos információ volt, hogy január 12-én „málénap (kukoricalisztből készített lepény - S. I.) lesz”, így senki ne lepődjön meg, ha „kenyérjegyükre a pékek nem szolgáltatnak ki kenyeret”. „Reméljük a főváros kenyérellátásának javulásáról is beszámolhatunk egyszer. Egyenlőre még hosszú sorok lesik, várják, hogy hozzájuthassanak napi fejadagjaikhoz.” A kenyérellátás javítása érdekében a búzaliszt mellé, a közellátási miniszter rendelete értelmében, újabb 15% kukoricát keverhettek a kenyérlisztbe. A Községi Kenyérgyár vezetőjének véleménye szerint a kenyérellátás legfőbb akadálya az volt, hogy a gabonabeszolgáltatás nem volt megfelelő. Ezen kellett elsősorban változtatni. „A főváros élelmiszerellátása komoly gondot okoz” az erre illetékes hatóságoknak, maga Kővágó József polgármester is élelmiszer beszerző körútra indult. „Ezért is utazott a polgármester újév napján vidékre, hogy élelmiszert gyűjtessen a főváros számára.” Útja során a Szabolcsban folytatott tárgyalások eredményeképpen „többféle élelmiszert” sikerült gyűjtetnie. A fővárosba visszatérve, azt is megszervezte, hogy az élelmiszert vasúton a fővárosba szállítsák. „A csarnokok a karácsony előtti teltség után mondhatni konganak.” Ez azzal volt magyarázható, hogy kevés árut szállítottak a fővárosba. Másrészt az emberek körében komoly gondot okozott a „pénz-lebélyegzés”4 okozta izgalom. „Sok árus eldugta portékáját nem bízván a pénzben. Az élet ezen a téren is mintha most kezdene lassan felocsúdni. Nagyon sok bódé teljesen bezárt.” Jelentős forgalmat bonyolítottak le a tej és vajkereskedők. Tejből viszonylag jó volt az ellátás. A zöldséges standok kínálata nagyon szegényes volt, „egy kis halom szárított csipkebogyónál és néhány csigánál egyebet” alig lehet felfedezni. „Sült tökből látni a legtöbbet. Káposzta, karfiol mind fagyott sárga fejekkel búslakodik a pultokon. Több helyt árusítanak kukoricát minden formájában, szemesen, darának, lisztnek.” Az árak követték a pénzmozgást, lassan emelkedtek. A tojás esetében volt megfigyelhető kedvező változás, némileg olcsóbb lett. Gyümölcsből az almafelhozatal volt a leggazdagabb. „Nem is nagyon lehet érteni, hogy a körülmények ellenére hogyan maradhatott ennyi belőle”.5 A „Mi újság a piacon?” című műsor 1946. január 24-én elhangzott adásában az általános információk között arról tájékoztatták a hallgatókat, hogy az 4 1945 decemberében a kormány a pénzromlást a forgalomban lévő pénz felülbélyegzésével és a bankjegyek 75%-os dézsmájával, bevonásával igyekezett megállítani. Ezzel jelentős mértékű pénzt vontak ki a forgalomból, de az infláció tovább folytatódott. 1946 első felében olyan méreteket öltött, hogy a forgalomban lévő pénz mennyiségét a későbbiekben addig csak a csillagászatban használt számokkal, billiókkal, trilliókkal és quadrilliókkal lehetett kifejezni. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 306-307. 5 MOL K615. f. 341. cs. 15-18. Mi újság a piacon? 1946. január 10.
