A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Simándi Irén: „Mi újság a piacon?” Közellátási helyzetkép a rádióban 1946
809 üzletekben és a piacokon van áru és, ha van pénzük, akkor vásárolhatnak az emberek. Még válogathatnak is bizonyos árukból. Voltak olyan napok, amikor kevesebb volt a felhozatal, ilyenkor szomorúbb képet láthattak a vásárlók a piacokon és csarnokokban. A gabona felhozatal - a szállítási nehézségek ellenére is - jelentősen emelkedett. „A főváros gabonakészlete 350 vagonra emelkedett.” A több gabona eredményeképpen a „pékek előtti sorban állás megszűnt, elegendő kenyeret sütnek a pékek, mindenki megkapja jegyre az adagját”. Meglátogatva több péküzemet az volt tapasztalható, hogy van kenyér a polcokon. A műsor szerkesztője abban reménykedett, hogy „ez a csoda” sokáig tart. A műsorból az is megtudható, hogy a málénapok rendben, zökkenőmentesen zajlottak. A polgármester rendelete értelmében a „kukoricanapokon a kenyérjegyekre kukoricaliszt helyett kukoricadarát” osztanak ki. „Mind több és több oldalról halljuk, hogy a közönség megkedvelte a kukoricalisztet és darát. Egyik recept a másik után születik találékony gazdasszonyok konyháján, s kerül közkézre.” Az emberek a jegyükre járó kukoricalisztet vagy darát minden fennakadás nélkül megkapták. Felhívták a vásárlók figyelmét arra, hogy „szabad forgalmú”, az érthetőség kedvéért feketén árusított kukoricaliszt nagy mennyiségben van a piacokon, boltokban. Vásárlásnál figyelni kellett arra, hogy friss árut vegyenek, győződjenek meg róla, hogy nem dohos-e vagy keserű. A piacokon egyre több lett a savanyú káposzta, amit főleg a főváros környéki gazdák szállítottak. A főzeléknek valók felhozatala azonban gyenge volt. Kevés volt az áru és nagyon magas az ára. Volt kelkáposzta, káposzta, cukorsárgarépa, karfiol. Gombából nagyon keveset lehetett látni, az ára pedig a minőség szerint változott. A műsor szerkesztői arra is felhívták az árusok figyelmét, hogy a kirakatokban kötelesek feltüntetni az árakat, azt a kereskedőt, aki a rendeletet nem tarja be, „internálják” (ekkor: eltávolítják a piacról - S. I.). A műsor hallgatói azt is megtudhatták, hogyan alakultak az árak a piacokon és csarnokokban. A Vámház-körúti Nagycsarnokban a káposzta és a sárgarépa 3000-4000 pengővel kevesebbe került, mint a kerületi csarnokokban. A közismerten legolcsóbb Garai-téri piacon a szívesen fogyasztott chester-sajt (kemény, kövér sajtfajta - S. I.), 1000, sőt 1500 pengővel volt drágább, mint a Kál- vin-téri üzletekben. Ezekből az árkülönbségekből látható volt, hogy mennyire „kényük, kedvük szerint szabják meg az árakat az egyes árusok a hiszékeny közönségre számítva”. „Vásárlásnál ne sajnáljanak némi kis utánjárást, higgyék el megéri” - hallhatták a jó tanácsot a műsor készítőitől. A piacokon sok volt a hízott baromfi. Keveset vásároltak az emberek hiszen „pénzszűke miatt nem győzi azok árait, inkább csak a vendéglők vásárolnak”. Az árak itt is nagyon eltérőek voltak. A vadpiacon sem volt nagy a forgalom, pedig áru volt; elsősorban nyulat lehetett kapni, de jegyre nem adtak, a korábbi ígéretek ellenére sem. A Garai piacon „sertéskaraj - a leggyönyörűbb -, sonka, kolbász, disznózsír, minden kapható, ezek árai a kisemberek számára azonban elérhetetlenek”. Egy háziasszony mesélte a műsor munkatársainak, előfordult, hogy ezeknél az áruknál KÖZELLÁTÁSI HELYZETKÉP A RÁDIÓBAN 1946
