A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Mikó Zsuzsanna: A népbírósági jog és a budapesti népbíróság működése 1945-1950

A népbírói pozícióra alkalmas személyek kiválasztása a pártok körében mindvégig komoly viták forrását képezte. A gyakorlatban nehezen volt összeegyeztethető, hogy politikailag is megbízhatóak legyenek a kiválasztott személyek, és emellett még az ítélkezés is zavartalan és folyamatos legyen. A munka zavartalansága érdekében Major Ákos azt kérte az igazságügy-minisztertől, hogy a pártok csak jelöljék ki a megfelelő számú népbírót, a tanácsok összeállítása azonban a népbíróság vezetőjének jogköre legyen. Az igazságügy-miniszter válaszában lényegében elutasította Major javaslatát, amit azzal indokolt, hogy ebben az estben a pártok politikai befolyása jelentősen csökkenne: „...mert a befolyást a párt részére az biztosítja, hogy a szavazattal bíró tag milyen átütő képességű, rábeszélő tehetséggel megáldott értelmiségű fokú más párttagokkal áll szemben.”33

A miniszter döntése alapján így a tanácsok beosztása ugyan elnöki jogkör maradt, de a tanácsok összeállításánál a pártok kívánságait a legmesszebbmenő módon figyelembe kellett venni.

A korabeli sajtó igen élesen bírálta a népbírák és népügyészek működését: „Az a 25 éve ítélkező szakbíró, aki végigszolgálta Horthyt és Szálasit, honnan vegye a demokrácia féltő szeretetét és a reakció gyűlöletét!” „Az ügyészeket általában csak a zsidókérdés érdekli. Csak akkor élénkülnek meg, ha a vádlott zsidót ölt, öletett meg vagy rabolt ki.”34

A pártok bírókijelölési gyakorlata mindvégig nagyon rapszodikus volt, mivel semmiféle jogi szabályozás nem rendelkezett a kiválasztás szempontjairól. A kezdeti időszakban maguk a delegáló pártok sem voltak elégedettek népbírá- ik teljesítményével,35 de a legnagyobb ellentétet mégis inkább a polgári párti (Kisgazdapárt, Polgári Demokrata Párt) és a munkáspárti népbírák szellemi kvalitása között lévő különbség jelentette. A Szociáldemokrata Párt népbírósági aktíva ülésén Bánki Richárd így jellemezte a helyzetet: „A polgári párti nép- bírákkal a munkáspárti népbírák állandó harcban állnak, ez nemcsak a zárt tárgyalások alkalmával mutatkozik, amikor is minden ítéletnél szinte ökölharcra kerül a sor, hanem a nyílt tárgyaláson is, ahol gúnyos mosoly vagy megjegyzés kíséri a polgári pártok részéről a munkáspárti népbíró kérdését a vádlotthoz vagy tanúhoz.”36

A munkáspártok között is komoly ellentétek alakultak ki a népbírák inst- ruálásával kapcsolatban, a Kommunista Párt Közigazgatási Osztálya 1947-ben azt nehezményezte, hogy a szociáldemokrata párti népbírák túl nagy befolyáshoz jutottak a kommunista bírákkal szemben. A közös munkáspárti népbíró aktíva irányítása - melynek az összes munkáspárti népbíró egységes nevelése

A NÉPBÍRÓSÁGI JOG ÉS A BUDAPESTI NÉPBÍRÓSÁG MŰKÖDÉSE 773

33 MOL XIX. E. 1. 1. Igazságügyi Minisztérium Népbírósági Osztály 29754/1945.

34 Gyöngyösi Nándor: Amikor a bíró elősegíti a bűnös védekezését. Kommunista népbírák éles bírálata egyes vezető bírókról és népügyészekről. In: Szabad Nép 1945. július 8. 5.

35 „A Szociáldemokrata Párt által delegált népbírák kiválasztásánál nemcsak a régi párttagságot kell figyelemmel kísérni, hanem a megfelelő értelmi fokot is, hogy a védelem ravasz mesterfogásait leleplezzük, mert ha ezt nem tesszük, akkor szerepünk nem más, mint statisztálás egy reakciós igazságszolgáltatási színjátékban.” PIL 283. f. 27/232. ő. e. Szociáldemokrata Párt Közigazgatási Osztály Közös népbírósági aktívaülés. 1946. február 16.

36 Uo. 1946. február 24.