A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Mikó Zsuzsanna: A népbírósági jog és a budapesti népbíróság működése 1945-1950

rep, megkereséseinek az összes hatóságok és állami szervek kötelesek lennének eleget tenni. Szerinte: „...fogalmi lehetetlenség az, hogy a népbíróság, tehát a nép ítélete ellen fellebbezni lehessen.... Ép ily lehetetlen minden kegyelmi ténykedés is.”9

A népbíróságok feletti felügyeletet ellátó Igazságügy-minisztériumban megszervezésre kerülő népbírósági osztályon dolgozók számára szintén feleslegesnek tartott bármiféle iskolai végzettséget. A népbíróságok vezetői és a népügyészek továbbképzése érdekében csupán ankétok szervezését tartotta szükségesnek, ahol az oktatás nem annyira jogi, mint inkább politikai vonalon folyt volna.

A népbíróságok felállításával kapcsolatban tehát nagyon sok indulat és érzelem tört a felszínre, mind mellette, mind ellene sokan hallatták a hangjukat. Szűcs János népfőügyész, igazságügy-minisztériumi államtitkár foglalta össze a népbíróságok ellenzőinek álláspontját, amely szerint a legfőbb ellenérvek a következők voltak: szükség van-e népbírósági eljárásra, lehet-e olyan tetteket büntetni, amelyek a népbírósági törvény megjelenése előtt nem minősültek bűncselekménynek, nem jogellenes-e a népbíróságok felállítása, értelmezhető-e a háborűs bűnösség fogalma. Az 1945. évi VII. törvénycikk által tilalmazott cselekmények jogellenes volta a törvény hatályba lépése előtt megítélhető volt-e, milyen jogalapon módosította az elévülési időt a népbírósági jog, miért elfogultak a népbírák, a legsúlyosabb esetekben miért nincs fellebbezési joga a vádlottaknak.

Természetesen a háborút követően Magyarország a szűk külpolitikai mozgástere miatt nem is mérlegelhette, hogy fel akar-e állítani ilyen típusú jogszolgáltatási szerveket, hiszen a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásával kapcsolatos eljárások lefolytatására a nagyhatalmak kötelezték az új magyar kormányt. A későbbiekben azonban kiderült, hogy ez a kezdetben kifejezetten ideiglenesnek szánt intézmény nagyon jól használható a napi politikai célok megvalósítására is. így kerülhetett be a közös munkáspárti kormányprogramba 1947. szeptember 28-án a népbírósági rendszer átszervezésének szükségessége mellett azon szándék deklarálása is, hogy véglegessé kellene tenni a népbíróságok működését.

A magyar népbíróságok sorában az elsők között került megszervezésre a Budapesti Népbíróság10. A Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. január 27-ei ülésén bízta meg a szűkebb bizottságot a népbíróság sürgős felállításával.11 Az ülésen elhangzott felszólalások részleteit a Szabadság című újság beszámolójából ismerhetjük meg. Az ülésen elnöklő Vas Zoltán így indokolta a népbíróságok szükségességét: „... Mindenki tudja azt is, hogy Budapesten még rejtőznek, elA NÉPBÍRÓSÁGI JOG ÉS A BUDAPESTI NÉPBÍRÓSÁG MŰKÖDÉSE 767

9 Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PIL) 274. f. 15/200. ő. e. Magyar Kommunista Párt Közigazgatási és Jogügyi Osztály.

10 A bírósági szervezetrendszerre 1. Bónis György-Degré Alajos-Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Zala Megyei Bíróság és Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete. Zalaegerszeg 1996.

11 A budapesti nemzeti bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946. Szerk. Gáspár Ferenc, Halasi László. Bp., 1975. 20.