A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Máthé Gábor: Különös közjogi felhatalmazások (1944-1949)
tóttá a következő évi költségvetés tárgyalását. Aligha vitatható tehát, hogy az államfői jogkör hiányos megfogalmazása lehetőséget kínált „a parlament nélküli kormányzásra”. Elképzelhető ugyanis olyan eset, hogy a köztársaság elnöke a megbízatásának első idejében él a nemzetgyűlés feloszlatásának jogával, s miután a törvény sem a köztársasági elnöknek, sem a kormánynak nem teszi kötelességévé az új nemzetgyűlés összehívását, illetőleg a választások kiírását - a köztársasági elnöki szék megüresedésének esetét kivéve - a törvény szó szerinti értelmezése alapján évekig el lehetett volna tekinteni a parlamenttől. A Közigazgatási Bíróság feliratának indoklásában evégből szorgalmazta a prorogálást, feloszlatás mellett az összehívással és a berekesztéssel történő kiegészítést, s a feloszlatást kimondó rendeletben a három hónap előírását. A törvényszöveg pontosítására pedig - az ex-lex állapotot elkerülendő - az alábbi javaslatot tette: „Ha a köztársasági elnök a Nemzetgyűlést olyankor oszlatja fel, napolja el, vagy rekeszti be, amikor a jövő évi költségvetésről szóló törvényt, vagy a közterhek viseléséről és az állami kiadások fedezéséről a jövő évre, vagy az év egy részére rendelkező törvényt a Nemzetgyűlés még nem alkotta meg, vagy pedig a Nemzetgyűlés az 1946:1. te. 9. §-a alapján visszaküldött ilyen törvény tárgyában még nem hozott újabb határozatot; a köztársasági elnök a Nemzetgyűlést oly időre hívja össze, hogy a költségvetési törvényt még az év eltelte előtt, illetőleg a közterhek viseléséről és az állami kiadások fedezéséről szóló törvényt a meglévő költségvetési vagy egyéb pénzügyi felhatalmazás lejárta előtt lehessen tárgyalni. Ezeket a rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni annak biztosítása végett is, hogy az előző évi zárószámadást a Nemzetgyűlés még a naptári év eltelte előtt tárgyalhassa.”5 A felirati indokolásban foglalt jogok megoldására több lehetőség kínálkozott. A törvény javasolt kiegészítésén túl a nemzetgyűlési házszabályok bővítése, illetve az 1945: VIII. te. módosítása avagy új választójogi törvény megalkotása jelentett alternatívát. Az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Főosztályának szakvéleménye az utóbbi variánsokat részesítette előnyben. Az alkotmányjogi helyzetet értékelve abból indult ki, hogy az alapvető probléma forrása a választójogi törvény, mivel az „egyszeri alkalomra szóló törvény”, a nemzetgyűlés feloszlatása esetén - a jövőre is hatályos választójogi törvény hiányában - a választásokat nem lehet megtartani. Ilyen körülmények között pedig a kormány nem felelhetett meg a köztársasági államformáról szóló alaptörvény vonatkozó előírásainak (13. §.), mert a hatályos felhatalmazási törvény (1946: VI. te.) a közjogi természetű jogszabályok megalkotására nem terjedt ki, s így rendeleti úton sem lehetett a kényszerhelyzetből kiutat találni. Az alaptörvény végrehajtása továbbá lehetetlenült az executiva irányában akkor is, ha a nemzetgyűlés feloszlatásakor, illetőleg megszűnése utáni időben a miniszterelnök lemondott, vagy tisztségének ellátására képtelenné vált, s az új miniszterelnök kinevezését akadályozta az, hogy a köztársasági elnöknek nem áll módjában a Politikai Bizottságot meghallgatni. Az 1946: I. te. alapján KÜLÖNÖS KÖZJOGI FELHATALMAZÁSOK (1944-1949) 757 5 Uo.
