A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Garadnai Zoltán: Franciaország keleti nyitási politikája 1966-ban
714 GARADNAI ZOLTÁN Kádár tehát az ország európaiságának kiemelése mellett a Nyugat felé irányuló kereskedelmi kapcsolatok jelentőségére helyezte a hangsúlyt, és utalt a magyar-francia és a magyar-NSZK gazdasági kapcsolatokban mutatkozó aránytalanságokra, arra a kereskedelmi passzívumra, amely a magyar exportot francia viszonylatban nehézzé teszi. Nyíltan megkérdezte a francia külügyminisztert arról, hogy miért engedik meg azt, hogy az NSZK továbbra is szoros kapcsolatot tartson fenn a kelet-európai régióval, és a két világháború közötti francia keleti politikát kritizálta. Couve de Murville erre válaszul elismerte elődei hibás külpolitikáját, de hangsúlyozta, hogy sem a második világháború, sem a hidegháborús korszak nem segítette elő a két ország kapcsolatának fejlődését. Couve de Murville véleménye szerint a hatvanas évek közepére az európai helyzet stabilizálódott, és az általános enyhülés az európai kérdések megoldását hozhatja. A francia külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Európa jövője a németkérdés megoldásától függ, amely sok időt, türelmet és bátorságot igényel. Végül kifejtette, hogy a két világrendszerhez tartozó államok együtt tudnak működni, függetlenül a belső politikai berendezkedésüktől. A kelet-nyugati kapcsolatok alapját pedig a gazdasági együttműködésben látta. Couve de Murville így foglalta össze a magyar- országi benyomásait: „Hasonló helyzetet találunk itt, mint amellyel találkoztunk Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában. Egy olyan helyzetet, ahol Németország nagyon hosszú ideje bizonyos monopóliummal rendelkezik, amelynek politikai, földrajzi és nyelvi okai vannak. (...) Meg kell próbálni, hogy megváltoztassuk ezt a helyzetet, mert nem megfelelő. Itt még időben vagyunk, és mindannyiunknak azért kell dolgoznia,” és a tárgyalás végén így köszönt el: „Az hiszem, hogy az előadásának köszönhetően értjük Magyarország politikáját és helyzetét. Önnek konkrét elképzelése van Franciaország politikájáról és helyzetéről. ”49 50 A magyar első titkár érzelmi állapotát mutatja, hogy külön hangsúlyozta: a magyar pártvezetők körében nincs franciaellenes hangulat, és sok sikert kívánt a francia külpolitika irányítóinak: „A magyarok nem kevésbé hazaszeretők, mint mások, és úgy gondoljuk, hogy az általunk képviselt politika szintén a népünk érdekét szolgálja. ”r’° A francia Külügyminisztériumban készített és a nagykövetségeknek is tájékoztatásul szétküldött (1966. augusztus 6.) értékelés szerint a magyarok a németkérdésben a többi szocialista országhoz hasonló álláspontot képviseltek, de (főképpen a csehszlovákokhoz és a lengyelekhez viszonyítva) kevésbé érzelmi, mintsem inkább praktikus megközelítésből ítélték meg azt. Kádár János véleményét a németkérdésről mérsékeltnek és óvatosnak tartották. Természetesen az „európai Európa” Péter János által 1965-ben felvetett kérdésköre most sem kerülte el a francia diplomaták figyelmét.51 Bár Couve de Murville útja utoljára vezetett Jugoszláviába, de ezzel az ország különleges helyzetének kihangsúlyozását kívánták érzékeltetni, amit mutat Couve de Murville-nek a francia pénz- és gazdaságügyi miniszter számá49 Uo. 50 Uo. 51 Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez i. m. N° 90. 317-319.
