A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Garadnai Zoltán: Franciaország keleti nyitási politikája 1966-ban

dár gondosan ügyelt arra, hogy a szűk mozgástérből fakadó lehetőségeket kihasználja, és „nyugati nyitási” politikáját óvatosan kiteljesítse. A franciák szerint a magyar vezetőket a függetlenedési politika helyett sokkal jobban izgatta az ország belpolitikai-gazdasági helyzete, és az attól való aggodalom, hogy az életszínvonal romlása miatt a lakosság szovjetellenes hangulata megerősödik, így a magyar nacionalizmus is újabb táptalajra talál. A román nacionalizmus erősödése, illetve Románia egyre látványosabb függetlenedési törekvései is óvatosságra intette őket. A rendszer mozgásterének megértéséhez a szovjet csapatok magyarországi állomásozásának problematikája is hozzátartozott. Párizs figyelmét nem kerülte el, hogy a magyar vezetők a szovjet csapatok visszavonásának kérdését közvetlenül összekapcsolták a NATO és a VSZ tagállamainak területén lévő idegen csapatok egyidejű visszavonásával. A bukaresti nyilatkozat kapcsán megnyilvánuló magyar magatartásból egyértelműen arra következtettek, hogy Kádár (a lengyelekhez hasonlóan) a Varsói Szerződés további erősítését kívánta.

A magyar belpolitikai életet is foglalkoztató gazdasági reform bevezetésével kapcsolatban megállapították, hogy az a szakemberek visszatérését jelenti, és ez a technokraták súlyának növekedését mutatja az ideológusok rovására. Ugyanakkor érezték azt az ellentmondást, hogy a desztalinizálás csak részben valósult meg, és Kádár lényegében állandóan egyensúlyozni kényszerül a demoralizált társadalom igényei és Moszkva hatalmi érdekei között.46

Kádár János számára a Pierre Francfort és Raymond Gastambide nagykövetekkel folytatott megbeszélései után a francia külügyminiszterrel való találkozás jelentette addig a legmagasabb politikai szintet. Francia részről Kádár megítélése fokozatosan változott, és 1966-ban már egyértelműen a szintén 1956-ban hatalomra jutott Gomulka lengyel első titkárhoz viszonyítva értékelték a politikáját. Az 1956-ban nagy népszerűségnek örvendő lengyel kommunistához képest kezdetben a rendkívül kemény diktatúrát bevezető Kádárt teljes belső és külső elszigetelés övezte, de 1966-ra a helyzet megváltozott, és míg Wladislaw Gomulka rendszerét a fokozatos szigorodás, addig Kádár politikáját érezhető „liberalizáció” jellemezte.47

A magyar első titkár Péter János 1965-ös útja során kinyilvánított - Európára vonatkozó - magyar felvetésre visszautalva Couve de Murville előtt kijelentette: „Az összes szocialista ország közül mi voltunk az elsők, akik kifejtettük álláspontunkat ebben a kérdésben. Mi magyarok, mi is Európaiak vagyunk.” (...) Amikor első alkalommal találkoztam a nagykövetükkel, azt mondtam neki a realitások talaján maradva: az a tény, hogy országaink két ellentétes katonai tömbhöz tartoznak, nem akadályozhatják meg, hogy véleményt cseréljenek és meghallgassák egymást. Azt mondtam, hogy a politikai és kulturális kapcsolatoknak szoros gazdasági kapcsolatokra kell alapozódnia. (...) A gazdasági kapcsolatoknak azonban politikai aspektusai is vannak.”48

46 Az előkészületekre és Magyarország értékelésére vonatkozó francia dokumentumok magyarul is olvashatók, uo. N" 79-86. 275-295.

47 AMAE Europe Pologne Carton 2498 Fiche.

48 A francia nagykövet jelentése olvasható Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez i. m. N° 78. 273-275., AMAE Europe Hongrie Dossier 202. Entretien entre M. Couve de Murville et M. Kadar. A tárgyalási jegyzőkönyv magyarul is olvasható. Uo. N" 89. 310-316.

FRANCIAORSZÁG KELETI NYITÁSI POLITIKÁJA 1966-BAN 713