A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Garadnai Zoltán: Franciaország keleti nyitási politikája 1966-ban
712 GARADNAI ZOLTÁN elnökkel (1966. július 27.) tárgyalt, aki kizárta bármilyen együttműködés lehetőségét a németekkel és azok újraegyesítését, hivatkozva az ezeréves szláv-né- met ellentétre.41 A szovjetekhez való viszonyukat így magyarázta: „Mi nem vagyunk szatelliták, számunkra a szovjetek felszabadítók, akikben megbízunk. Megakadályozták a népünk megsemmisítését,”42 Magyarország esetében francia részről az ország újbóli felfedezéséről beszélhetünk. Péter János párizsi látogatásának köszönhetően a magyar-francia bilaterális kapcsolatok 1965-1966 folyamán tovább fejlődtek.43 Természetesen a francia diplomácia is készült az útra, és részletes háttérelemzéseket készített a magyar politika alakulásáról. Ezek magukban foglalják Magyarország és Franciaország kapcsolatainak történetét, a két országot érintő legfontosabb kérdéseket, és lehetőséget adnak arra, hogy a Magyarország belpolitikai és nemzetközi helyzetére vonatkozó francia értékelést megismerjük. Az elemzések elsősorban Kádár János politikájának megértésére irányulnak, és kiderül belőlük, hogy Kádár személye és politikája francia részről pozitív értékelést kapott: „Mélyen kommunista meggyőződésű, de nem doktriner, lényeges befolyással van a magyar politika alakulására, amelyet belpolitikai vonalon óvatosan irányít a fokozatos liberalizációval.”44 A francia elemzők figyelmét tehát nem kerülte el az a változás sem, ami a magyar társadalmat Kádár személyének megítélésével kapcsolatban jellemezte. Ebben francia értékelés szerint elsősorban a belső nyugalom megőrzése miatt érzett aggodalom, és a korábbi moszko- vita vezetők esetleges visszatérésétől való félelem egyaránt szerepet játszott, amely összekeveredett a társadalom felejteni és jobban élni akarásának vágyával. A magyar vezetőknek a De Gaulle-i Európa-koncepcióra vonatkozó 1965- ös kijelentései, valamint a kelet-európai külügyminiszteri út addigi tapasztalatai a francia diplomácia véleményét már tovább finomították, és Magyarországot szélesebb kelet-európai összefüggésbe helyezték, mint olyan államot, amely a többi szocialista országhoz hasonlóan keresi a történelmi és földrajzi identitását a kelet-nyugati enyhülés keretében. Párizsban elsősorban Közép-Európa és a „Duna menti Európa” fogalmára figyeltek fel, amelyet az „európai Európa” koncepció magyar értelmezéseként értékeltek, de megállapították, hogy 1965 elejéhez képest 1966-ban ez a gondolat már sokkal kisebb publicitást kapott.45 A szovjet-magyar viszony alakulásával kapcsolatban azt rögzítették, hogy Magyarország pozíciója már egyre inkább a partner helyzetéhez hasonlít. Úgy látták, hogy a magyar hűség Moszkva irányába már nem fejezhető ki egyszerűen a szervilizmus fogalmával, mivel a kádári politikát bizonyos távolságtartás jellemezte az orosz relációban, viszont a gazdasági kiszolgáltatottság ténye nagyon szűkre szabta a rendszer valós lehetőségeit. Francia érékelés szerint Ká41 Uo. 42 Uo. 43 Vö. Garadnai Zoltán-. A magyar-francia kapcsolatok története 1945-1966. Külpolitika. Új folyam 7. 2001/1-2. sz. 131-140., ill. Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásai (1966. július 28-30.) In: Levéltári Közlemények 75. évf. 2. sz. 2004. 75-92. 44 AMAE Europe Hongrie Carton 2417 Note Evolution du régime. 45 Garadnai Zoltán (szerk.): Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1963-1968.) Gondolat-MOL, Bp., 2008. N° 68-69. dokumentumok. 226-233.
