A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Garadnai Zoltán: Franciaország keleti nyitási politikája 1966-ban
710 GARADNAI ZOLTÁN megállapította: „Ebben a vonatkozásban két szellemi irányzat létezik. Az egyik azt mondja, hogy apránként kell létrehozni az enyhülést Európában, és a bizalomnak azt a légkörét, amely lehetővé teszi azt, hogy a német probléma saját magától ezzel együtt oldódjék meg. Ezt az elképzelést nagy általánosságban a francia iskolának lehet nevezni. Van ugyanakkor egy másik felfogás is, amelyet egy kicsit a lengyel iskolának lehet nevezni, amely a németkérdés jogi rendezését tartja az enyhülés előfeltételének,”34 Ezzel a kijelentéssel Gomulka nem értett egyet, bár Couve de Murville is rögtön hangsúlyozta, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért leegyszerűsítette a dolgokat. A francia külügyminiszter mindezek után a politikai kapcsolatokra terelte a beszélgetés fonalát. Couve de Murville a francia NATO-politikával kapcsolatban (amelyet a francia Európa-koncepciók kontextusába helyezett) kijelentette, hogy elérkezett az idő arra, hogy a nyugati országok függetlenítsék magukat az amerikaiaktól, így a keleti és a nyugati országok is közeledhetnek egymáshoz, és megállapította, hogy ezt tartják az egyedüli normális útnak nemcsak Nyugat-Európa, hanem egész Európa számára.35 Gomulka erre hosszasan megmagyarázta a németekhez és a Varsói Szerződéshez való lengyel viszonyt azzal, amelyet teljesen független lengyel politikának minősített, és amelynek megváltoztatásáról csak 20 vagy 50 év múlva lehet újra beszélni.36 A francia politika iránti érdeklődés Csehszlovákiában is fokozatosan növekedett, és a csehszlovákok érvelésében ugyanazok a momentumok szerepeltek, mint a magyarokéban, vagyis a nemzetközi élet aktuális kérdéseinek hasonló megítélése kedvezően befolyásolta a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Ez a kapcsolatépítési szándék azonban itt sem konvergált a Kelet és a Nyugat közötti blokkok felszámolásának elfogadásával, illetve azt csak a távoli jövőben tartották elképzelhetőnek, és elsősorban a bilaterális együttműködés építésére helyezték a hangsúlyt.37 A fő probléma a Müncheni szerződés semmissé nyilvánításának kérdése volt, és emiatt még a gazdasági kapcsolatok további kiépítését is feláldozhatónak tartották, vagyis a csehek a lengyelekéhez hasonló álláspontot képviseltek, de minden kapcsolatrendezés előfeltételének a Müncheni szerződés semmisnek nyilvánítását tartották.38 Párizsban az ország politikáját visszafogottnak tartották, és kihangsúlyozták, hogy a keleti országok közül 1966-ig egyedül Csehszlovákia nem kereste soha a kapcsolatfelvétel lehetőségét a Közös Piaccal.39 A csehszlovák-francia politikai kapcsolatok kibontakozása nem társult a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődésével, mivel a hagyományos német gazdasági kapcsolatok megmaradtak. A kulturális kapcsolatok is alacsony szinten maradtak a többi szocialista országhoz képest, mivel míg Bulgáriában és Romániában a középiskolások 60%-a, Magyarországon 23%-a, a 34 Uo. 35 Uo. 36 Uo. 37 DDF 1966 II. N" 139-141. 334-343., ill. AMAE Europe Tchécoslovaquie. Dossier 345. N° 418-421. 38 AMAE Europe Tchécoslovaquie. Dossier 345. N° 508-511. 39 Uo. Note. Tchécoslovaquie et la C.E.E., Relations de la Tchécoslovaquie avec R.F.A, La Tchécoslovaquie et les pays occidentaux.
