A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Fülöp Mihály: Szövetséges versenyfutás Németország és Ausztria ellenőrzéséért

trónteremből kilépve úgy vágta be az ajtót, hogy a stukkó megrepedt. Iuliu Maniu és Brátianu nem fogadta el a Nemzeti Parasztpártnak és a Nemzeti Liberális Pártnak felajánlott tárcákat. A két világháború közötti Nagy Romániát kormányzó történelmi pártok ellenzékbe vonultak. A román uralkodó március 3-án még elutasította Groza kormánylistáját. Elhatározását március 5-én éjjel - mint ahogy erről a bukaresti amerikai képviselőnek beszámolt - a palotába érkező üzenet hatására változtatta meg. Groza ugyanis kilátásba helyezte kormánya megalakulása esetén Észak-Erdély visszaadását Romániának.32

Az Egyesült Államok a jaltai nyilatkozatra hivatkozva háromoldalú konzultációt kért a „lakosság összes elemeit széleskörűen képviselő” román kormány létrehozására. Az angol kormány csatlakozott az amerikai állásponthoz. A szovjet kormány nem járult hozzá a konzultáció megtartásához, márpedig ehhez mindhárom kormány beleegyezése kellett. A Foreign Office ezek után arra a következtetésre jutott, hogy a délkelet-európai országok esetében fel kell adniuk a jaltai nyilatkozatra való hivatkozást, mert céljaikat ezzel nem érhetik el. Az angol-szovjet együttműködés alapfontosságú távlatait a Foreign Office nem volt hajlandó kockáztatni „egy olyan ügy kedvéért, amely ha nem is teljesen akadémikus jellegű, vagy merő ábrándkergetés, de semmi esetre sem létfontosságú az európai brit érdekek szempontjából”. Az angol külügyminisztériumban azt is felismerték, hogy olyan országok rendszereit támadják, amelyeket a szovjet kormány a biztonsági rendszere lényegi részének tekint. A Foreign Office ezért azt javasolta: a legjobb, ha ezeket a kormányokat hallgatólagosan elfogadják, tudomásul veszik: „a választások, ha valaha is sor kerül rájuk” nem lesznek „szabadok és tiszták”.33

Sztálin a „maga módján” hajtotta végre a Felszabadított Európáról szóló nyilatkozatot. 1945. áprilisban Titónak és Gyilasznak tett, sokat idézett kijelentése a Romániában és Bulgáriában általa teremtett fait accompli fényében értelmezhető: „ez a háború eltér a múltbeli háborúktól; ha valaki területeket foglal el, ezekre a területekre rákényszeríti a saját társadalmi rendszerét. Ahova a hadserege eljut, ott a saját rendszerének szerez érvényt. Másképp nem is volna lehetséges.”34 A Gazda35 az olasz kormány szovjet elismeréséig, a német esetben a jaltai értekezletig még nem az egyoldalú politika jegyében gondolkodott. Sztálint Churchill és Roosevelt Németország sorsának eldöntését kerülő magatartása a háború befejezése előtti biztos pozíciók megszerzésére, a mielőbbi birtokon belül jutásra ösztönözte. A szovjet diktátor tudniillik nem bízott abban, hogy szövetségesei lojálisán be fogják tartani az Európai Tanácsadó Bizottság német megadási, katonai megszállási és ellenőrzési megállapodásait. Az európai háború utolsó két hónapja felerősítette gyanakvását.

Németország és Ausztria megszállási zónákra osztása, a német kapituláció

A londoni Bizottság a Jaltában kapott instrukciók alapján 1945. március 7-én vitatta meg Németország több államra való tagolását. Guszev március

694 FÜLÖP MIHÁLY

32 NARA RG 59. Burton Berry 1944. február-márciusi jelentései.

33 Kiemelés tőlem. F. M. FO 371.48194 Sir Orme Sargent 1945. március 13-i feljegyzése.

34 Milovan Dilas: Találkozások Sztálinnal. Magvető, Budapest, 1989. 105.

35 Sztálint nevezték így a szovjet „vezető körben”.