A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Fülöp Mihály: Szövetséges versenyfutás Németország és Ausztria ellenőrzéséért
SZÖVETSÉGES VERSENYFUTÁS NÉMETORSZÁG ÉS AUSZTRIA ELLENŐRZÉSÉÉRT 695 26-án körlevélben tájékoztatta kollégáit, hogy a felosztás „nem kötelező jellegű, olyan ellenőrzési eszköznek tekinthető, amit akkor fognak alkalmazni, ha a többi módszer csődöt mondott.” Roosevelt elnök utasította John Winant nagykövetet: „álláspontunk a kérdés tanulmányozása, a végső döntés elhalasztása legyen”. Április 10-én ült össze utoljára a három Európai Tanácsadó Bizottság-i képviselő a megadási okmányhoz illesztendő, Németország széttagolásáról intézkedő 12. cikkely megbeszélésére. Winant csak ekkor tájékoztatta Massiglit a jaltai Németország felosztását előirányzó határozatáról. Az ülést sine die elnapolták, a Bizottság a témában többé nem találkozott.36 A megosztás ügyében a végső szentenciát Sztálin mondta ki, aki a Győzelem Napján mondott beszédében elvetette Németország megosztását. A németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács, illetve Ausztriában a Bizottság létrejöttével, Potsdamban az öttagú Külügyminiszterek Tanácsa megalapításával az Európai Tanácsadó Bizottság elvesztette létjogosultságát. Megszüntetéséig még akadt feladata: ezen a fórumon készültek a berlini nyilatkozatok (1945. június 5.), az ausztriai, bécsi és berlini megszállási övezetfelosztás, a francia zónahatárok tisztázása és a potsdami értekezlet Németországra vonatkozó határozatainak előkészítése. Mindazonáltal az európai jövő közös tervezésébe a Londonban tárgyaló diplomatáknak már nem volt valódi beleszólásuk. 1945. április közepére az Európai Tanácsadó Bizottság mind a négy tagja elvesztette a hitét munkájuk értelmében és fontosságában. William Strang emlékirataiban azt írta, hogy „kenyerünk javát megettük a német kérdés rendezésével”.37 John Winant rég feladta kezdeti ambícióit, különösen az után, hogy Roosevelt nem őt választotta Cordel Hull külügyminiszter utódjának, Jaltába meg sem hívta. Roosevelt április 12-ei halála a londoni amerikai nagykövetet elvágta washingtoni hátterétől. Sztálin Jaltában értésére adta partnereinek, hogy egyedül a Három Nagy megállapodása az irányadó Németország és a kontinens sorsára nézve. Guszev ennek alapján Londonban semmi okát sem látta többé annak, hogy a Szovjetunió kevesebbel érje be, mint amit a harcmezőn súlyos véráldozatokkal kivívott. A szovjet nagykövet ezért Európa jövőjéről az egyezkedést Londonban többé nem szorgalmazta. Massigli londoni francia nagykövet a francia zóna ügyét közvetlenül az amerikai és az angol delegátussal tárgyalta meg. Massigli 1945. januárban szövetségeseitől a Rajna-vidéket kérte, Hessen-Darmstadt, és Hessen-Nassau tartományokkal. A francia zóna a szovjettel érintkezett volna, és elzárta az amerikai zónát Nyugaton és Északon az angoltól. Winant ellenjavaslatot tett, ami a francia igényt a felére redukálta. Az angol kormány a Saar-vidéket és a Köln „mögötti” Rajna vidéket adta át Franciaországnak. Churchill és Eden egyetértett abban, hogy a francia jelenlét a Rajnától északra a nyomásgyakorlás forrása lehet Belgiumra, ezért a francia igényeknek korlátot szabtak. Tartottak attól is, hogy a Vörös Hadsereg közvetlenül érintkezhet a francia megszállási zónával. Eisenhower tiltakozott hadtápvonalai megszakítása miatt. A State Department 1945. április 28-án Badent, és ha feltétlen szükséges, Württemberg tarto36 NARA EAC, FO 1079 EAC: Minutes and Papers. Records of Commissions. 37 Strang, VV': Home and Abroad i. m. 220.
