A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Fülöp Mihály: Szövetséges versenyfutás Németország és Ausztria ellenőrzéséért

SZÖVETSÉGES VERSENYFUTÁS NÉMETORSZÁG ÉS AUSZTRIA ELLENŐRZÉSÉÉRT 693 helyezett Cordel Hullt követően erre a posztra, hogy valójában saját maga ve­hesse kézbe a külpolitika irányítását.29 30 31 A Felszabadított Európáról szóló Nyilatkozat kérdésének megvitatása a külügyminiszterek elé került. Molotov külügyi népbiztos február 10-én, az utolsó előtti napon érte el, hogy a nyilatkozat végrehajtására létrehozandó bizottság helyett a Három Nagy csupán konzultációt irányozzon elő a „lakosság összes demokratikus elemeit széleskörűen képviselő ideiglenes... a nép akaratának megfelelő kormányok” alakítására. Molotov fenntartásai a lengyel vitából fa­kadtak. Az amerikai külügyminiszter ugyanis javasolta Lengyelországban a né­pek önrendelkezésének érvényesítését, a szabad választások megrendezését, az összes demokratikus elemet képviselő kormány létrehozását. Az aggódó kül­ügyi népbiztos Sztálinhoz fordult. A Gazda megnyugtatta a lublini szovjetbarát kormány jövője miatt aggódó Molotovot: „ne törődj vele, végrehajthatjuk a nyi­latkozatot a magunk módján. Ami számít, azok az erőviszonyok.” 30 A jaltai ta­lálkozó Németország és a felszabadított Európa jövőjének eldöntését a háború utánra halasztotta. Sztálin mindhiába próbálta Rooseveltet és Churchillt rá­venni, hogy ott és akkor határozzanak a lényegi kérdésekben, oldják meg együtt a német kérdést. Nyugati szövetségesei magatartása azt a meggyőződést erősí­tette fel benne, hogy a fegyverek erejével minél több „kész tényt” kell előállíta­ni, előbb minél nagyobb területet meg kell hódítani, a békerendezésnél aztán a birtokon belülre jutott pozíciójából lehet majd tárgyalni. így történhetett meg, hogy az amerikai külügyminisztérium Felszabadított Európáról szóló nyilatko­zata végrehajtó apparátus nélkül „elméleti” megoldást jelentett csupán a konti­nens kérdéseire, az amerikai diplomaták tervei ellenére a végső szót a fegyve­rek, a hadseregek előrenyomulása mondta ki. A Szovjetunió a háromoldalú csúcstalálkozót követően az angolok és az amerikaiak megkérdezése nélkül indított egyoldalú akciót Romániában és Bul­gáriában. A román válság február 24-én Bukarestben az NKVD provokációjával kezdődött. A szovjet titkosrendőrség és román fiókszervezete a baloldali tünte­tők közé lőtt. Visinszkij február 27-én a román fővárosba érkezett. Tüstént au­dienciát kért Mihály királytól. A szovjet külügyi népbiztos-helyettes a Rádes- cu-kormány azonnali lemondását követelte, ugyanis állítása szerint „a zavargá­sok veszélyeztették a Magyarországon harcoló Vörös Hadsereg biztonságát és hadtápvonalait”. Visinszkij a kormány lemondását követően a következő ulti­mátumot nyújtotta át a román uralkodónak: „amennyiben a király két és fél órán belül nem nevezi ki Petru Grozát miniszterelnöknek, a szovjet kormány nevében kijelenti: nem felelhet Románia, mint független állam fennmaradásá­ért.” Az ifjú királynak, aki védekezésül a jaltai Felszabadított Európáról szóló nyilatkozat szövegét idézte, azt válaszolta: „Jalta ÉN vagyok".31 Nyomatékül, a 29 Acheson kedves, de alkalmatlan figuraként jellemezte Edward Stettiniust. L. még Mastny, W: Russia’s Road to the Cold War i. m.; Uő: The Cold War and Soviet Insecurity. The Stalin Years. Oxford University Press, 1996. Jean Laloy: Yalta. Harper, New York, 1988. 30 Kiemelés tőlem. F. M. PREM 3-4 Argonaut (Yalta) conference, NARA RG 43 Vojtech Mastny: Soviet insecurity c. id. műben idézi Csujev: Szto szórók beszed c Molotovim 1975. augusztus 15-ei be­jegyzését. 31 Interjúm Mihály román királlyal 1992. augusztus 14-én Versoix-ban (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents