A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Fülöp Mihály: Szövetséges versenyfutás Németország és Ausztria ellenőrzéséért
692 FÜLÖP MIHÁLY ján. Sztálin ezzel szemben nem támogatta az egyenjogú francia részvételt a Szövetséges Ellenőrző Tanácsban (SzET - angolul: Allied Control Council). Churchill a Tanácsot úgy állította be, hogy az jelentéktelen, alárendelt szerv, akárcsak az Európai Tanácsadó Bizottság. Sztálin kiigazította az angol miniszterelnököt, pontosan idézve a testületek funkcióját: az Európai Tanácsadó Bizottság konzultatív jellegű, a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanácsra a fegyverszünet ellenőrzése, az ország napi kormányzása hárul. Roosevelt közbevetette: ha Franciaországot beengedik a Tanácsba, az összes kis szövetséges be akar majd lépni. Az elnök ennél a pontnál deklarálta, hogy az Egyesült Államok csapatait a háború befejezését követően két éven belül visszavonják. A beszélgetés azzal zárult, hogy Ivan Majszkij 20 milliárd $-os német jóvátételi javaslatát tárgyalási alapnak fogadták el. A Szovjetunió ebből 10 milliárdot magának, 8-at két nagy szövetségesének, a többit a kisebb államoknak kívánt juttatni. A Három Nagy úgy döntött, hogy ezt a kérdést Moszkvában háromoldalú jóvátételi bizottság tárgyalja meg.25 A Három Nagy Jaltában létrehozta a londoni Bizottságot felváltó tárgyalási fórumot. A három külügyminiszter háromhavonta, rendszeres találkozókat irányzott elő. Eszerint a Foreign Office, a State Department és a külügyi népbiztosság, egyenrangú vezetői tanácskoztak a függőben lévő kérdésekről. Az Európai Tanácsadó Bizottság üjabb feladatként Németország több államra tagolását kapta. Churchill, Roosevelt és Sztálin - a teheráni találkozón követett eljáráshoz hasonlóan - a vitatémákat átadta az „alárendelt, konzultatív” testületnek. Ennél jóval nagyobb jelentőségű volt az a tény, hogy maga Roosevelt elnök, a „bűvész”26 söpörte le az asztalról a State Department javaslatát a Felszabadított Európáról szóló nyilatkozatot végrehajtó Legfőbb Tanács (High Commission) megalakításáról. Külügyminiszterének, aki végleges jóváhagyásra terjesztette elé a szöveget, felháborodottan vágta oda: „Isten ments, nem kellene még egy bizottságot létrehozni.”27 Az elnök az Európai Tanácsadó Bizottság keserű tapasztalatára utalt, egyben nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a State Department előkészítő irataiba bele se nézett. Roosevelt, Jalta felé tartva, a hosszú hajóúton annyira elfáradt, hogy nem tudott a felkészülésre összpontosítani. A Briefing Book olvasatlanul maradt.28 Roosevelt ezért nem tudta magáévá tenni diplomatái „elméletet”. Az elnök szerencsétlen módon azért akadályozta meg a Nyilatkozat végrehajtására létrehozandó testület létrehozását, mert a „titokban új világot” építő Európai Tanácsadó Bizottság újraélesztését látta benne. A Nyilatkozatot egyébként sem az elnök terjesztette Sztálin és Churchill, a „két öreg imperialista” elé, hanem külügyminisztere, Edward Stettinius. Roosevelt Stettiniust egyszerű beosztottnak tekintette, akit azért 25 PREM 3-4 Argonaut (Yalta) conference, NARA RG 43, a szovjet verziót lásd: Teherán, Jalta, Potsdam. I.m. 85-193. 26 Legkitűnőbb életrajzának címe: Warren F. Kimball: The Juggler. Franklin Roosevelt as Wartime Statesman. Princeton University Press, 1991. Külpolitikájának legjobb elemzése: Robert Dallek: Franklin D. Roosevelt and American Foreign Policy. Oxford University Press, 1979. 27 NARA RG 43. 28 Robert L. Messer: The end of an alliance: James F. Byrnes, Roosevelt, Truman, and the origins of the cold war. University of North Carolina Press, 1982. 286.
