A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Fülöp Mihály: Szövetséges versenyfutás Németország és Ausztria ellenőrzéséért
SZÖVETSÉGES VERSENYFUTÁS NÉMETORSZÁG ÉS AUSZTRIA ELLENŐRZÉSÉÉRT 691 szemben. A „Nyilatkozat a Felszabadított Európáról” előirányozta a „három hatalom politikájának egybehangolását és közös eljárását a felszabadított Európa politikai és gazdasági kérdéseinek demokratikus elvek szerint történő megoldására”.22 Ez volt a State Department „elmélete” a kontinens jövőjének meghatározására. Az amerikai „elmélet” éppen ellenkezője Európa „érdekszférákra”, „befolyási övezetekre” osztásának. Az amerikai diplomaták az 1944-es esztendő tanulságai alapján ugyanoda jutottak, mint az angolok 1943 tavaszán- nyarán: a három nagyhatalom „egybehangolt”politikája a felszabadított Európa egységének záloga. A jaltai Livadia palotában a Három Nagy a konferencia formális, 1945. február 4-ei megnyitását megelőző beszélgetésének témája a távol lévő „sértett”, de Gaulle tábornok németországi megszállási övezetre vonatkozó követelése volt. Sztálin a legnagyobb megvetést tanúsította a harcot elvesztő, ugyanakkor a győzelemből részt kérő Franciaországgal (és a harcot nem is vállaló Csehszlovákiával) szemben.23 Az amerikai elnökkel egyetértett abban, hogy Franciaország túlzott követelésekkel állt elő, különösen, ha a franciák közös győzelemhez hozzájárulásának mértékét vették figyelembe. Roosevelt lekezelően, kedvességből - „out of kindness” - hajlandó volt „egy kis zónát” megszállásra Franciaországnak Németországból átadni. Sztálin a vacsorán azt fejtette ki partnereinek, hogy kis szövetségeseiknek nincs joguk ítéletet mondani a Három Nagy háborús cselekedetei felett. Roosevelt úgy vélte, hogy az asztalnál ülők, vagyis a Három Nagy „dönti el a világ sorsát, hármuknak a feladata a békeszerződések megírása”. Churchill az egyedüli, aki a kicsik jogainak tiszteletben tartását emlegette.24 Február 5-én az Európai Tanácsadó Bizottság megszállási zónaegyezményének vitáján Sztálin Németország felosztásának ügyét igyekezett dűlőre vinni. Aziránt érdeklődött, hogy egy német központi kormányt állítsanak fel, vagy mindegyik zónában egyet-egyet? Szóba állnak Hitlerrel, ha felajánlja a feltétel nélküli megadást, vagy nem? Mekkora jóvátételt fizessen Németország? Roosevelt visszatért teheráni megosztási javaslatához, vagyis több államra kívánta osztani a legyőzött országot. Churchill két államra akarta hasítani Németországot, a Ruhr-vidéket és Westfáliát leválasztva róla. Sztálin a megadási okmányban (12. cikkelyként) kívánta rögzíteni a felosztást. Sürgetése ellenére, partnerei nem foglaltak állást a kérdésben. Németország felosztásának, vagyis a 12. cikkelynek megvitatását az Európai Tanácsadó Bizottságra bízták. Churchill ragaszkodott ahhoz, hogy Franciaország megszállási övezetet kapjon. A szovjet miniszterelnök javaslatára ezt az angol és az amerikai zónákból csípték le. Elfogadták Eden javaslatát: a francia övezet határát a négy érdekelt kormány állapítja meg az Európai Tanácsadó Bizottságban működő képviselőik út22 Teherán, Jalta, Potsdam, Kossuth, Budapest, 1972. 184-186. 23 Mastny, V: Russia’s Road id. műben 196 leírja, ahogy Sztálin és Molotov a bőbeszédű, és nekik minden áron tetszeni vágyó Benest kezelték. Jean Laloy, de Gaulle tolmácsa, a nekem adott 1980. augusztus 1-jei interjúban egy szóval jellemezte Sztálin tábornokkal szembeni viselkedését: „mépris” (megvetés). 24 PREM 3-4 Argonaut (Yalta) conference, NARA RG 43, a szovjet verziót lásd: Teherán, Jalta, Potsdam. I. m. 85-193.
