A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Feitl István: A Kádár-rendszer alkotmányossága
664 FEITL ISTVÁN gazdasági intézményei egy minden állampolgárra kiterjedő jóléti szolgáltatás rendszerrel látnak el mindenkit. Ez a szociális, az egészségügyi, és a szó tág értelmében vett kulturális (sport, közművelődés, tudomány, művészet), szférára egyaránt kiterjedt. Ideológiai megalapozásában igen erőteljes szerepet játszott a társadalmi körülmények humanizálásának filozófiája. Ehhez szervesen kapcsolódott a munka- és bérbiztonság, és a lakáshoz jutás lehetőségének ugyan valóra nem váltott, de szándékolt megvalósítása. Ez a paternalista modell tükröződött az 1971-ben elfogadott ifjúsági törvényben is.25 A törvény a gyermek és ifjú kor egészében egy nevelő, gondoskodó intézmény- és tevékenységháló kiépítését célozta a fiatalok szocialista emberré nevelése érdekében. Magában foglalta ez a gyermek- és ifjúságvédelmet, az oktatási rendszer feladatainak bővítését, az oktatási-képzési lehetőségek kiterjesztését a munkahelyekre és a fegyveres erők intézményeire, a pályaválasztás, elhelyezkedés és beilleszkedés segítését, a szociális, egészségügyi, sportolási és kulturálódási (pl. klubmozgalmi, turisztikai) lehetőségek kiterjesztését. A Minisztertanács 1974-ben létrehozta az Állami Ifjúsági Bizottságot, amely Központi Ifjúsági Alappal gazdálkodhatott. Némileg változtak a közéleti részvétel lehetőségei is, amennyiben a KISZ mellett bizonyos jogokhoz jutottak az egyesületek és az iskolai önkormányzati szervezetek. (Pl. ifjúsági parlamenteket kellett tartani.) Ez azonban nem jelentette a szuverén érdekérvényesítés lehetőségének garantálását. Mint láttuk, a paternalizmust kiterjesztő jóléti állam modellje a hetvenes években mindinkább „alkotmányos valósággá” vált. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján bekövetkezett változást jelzi, hogy a természetbeni társadalmi jövedelmek aránya az 1960. és 1970. évi 11,4%, illetve 11,3%-ról 1980-ra 13,1%-ra, 1987-re 14%-ra nőtt. Az ún. társadalmi jövedelmek az összjövedelem egyhar- madát tették ki a nyolcvanas évek közepén. Ez a munkajövedelmet jóval meghaladó mértékben nőtt és 41%-a természetbeni (egészségügyi, oktatási, kulturális, üdülési, sport) szolgáltatás formájában jutott a kedvezményezettekhez. Az 1979-es drasztikus áremelések és a 3-4%-os, majd a nyolcvanas években folytatódó reálbércsökkenés ezt a folyamatot megakasztotta, de nem szüntette meg. A egyes rétegek körében a szociális feszültségek nőttek, a reáljövedelem és a fogyasztás összességében azonban 1988-ig, ha igen kis mértékben is, de növekedett.26 A tanulmány elején szóltam arról, hogy a szocialista alkotmányok, ezen belül az 1949-es eredeti és a később módosított magyar alkotmány is tartalmazott olyan polgári jogelveket, mint az állampolgári egyenlőség, a jogegyenlőség, az állampolgári jogok, stb. Ugyanakkor meghatározták az állampolgári kötelezettségeket is. Ezek egy része nem volt több erkölcsi deklarációnál, ami alól kivételnek egyedül a munkakötelezettség rögzítése tekinthető. (A kötelezettségelv most az új alkotmányban visszatért.) 25 Az 1971. évi IV tv. az ifjúságról. ( http://www.l000ev.hu/index.php?a=38param=8485 ) 26 Stuber Ervinné-. Szociális konfliktusok - válságkezelés - szociálpolitika. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet kiadása, Budapest, 1989.
