A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Feitl István: A Kádár-rendszer alkotmányossága
662 FEITL ISTVÁN sége, egészsége védelme, illetve betegség, munkaképtelenség, öregség esetén támogatása volt. A sorban a negyedik helyre a tudományos munka, a művészet és az állampolgárok műveltségének szervezése és támogatása került. A kiemelt területek új szabályozására részben már az alkotmány módosításának előtt, részben a módosítás évében, részben később került sor. Egyik jellemző terület volt a magyar tudományos élet, amely az MSZMP KB 1969. júniusi tudománypolitikai irányelveinek18 elfogadása után jelentős változáson ment keresztül. Ez elsősorban abban mutatkozott meg, hogy a rákövetkező években a kutatás-fejlesztési ráfordítások növekedési üteme mintegy kétszeresen haladta meg a nemzeti jövedelmet és ennek következtében hat év alatt megkétszerezte. A megrendelések azonban állami jellegűek voltak, és a szervezeti, koncepcionális átalakítás is e keretek között maradt, beleértve az 1972-ben elfogadott Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervet. Ugyanakkor a másik alkotmányos alapelv, a tudományos kutatás szabadságának biztosítása továbbra sem történt meg, amit társadalomtudósok tevékenységének megbélyegzése, és többek emigrációba kényszerítése is jelzett.19 Az alkotmány fent említett módosításának szellemében került sor a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952-es törvény 1974-es módosítására,20 illetve az 1972. évi II. törvény elfogadására az egészségügyről.21 Ez utóbbi leszögezte, hogy az általában ingyenes és egységes ellátás biztosítása az állam feladata, ennek megfelelően egységes állami irányítást írt elő, amely az egészségügy valamennyi területére kiterjedt. A magánszféra belépésére a törvény nem biztosított lehetőséget. Az ingyenesség 1975. július 1-jétől állampolgári joggá emelkedett az orvosi és kórházi ellátás, illetve ez utóbbin belül a gyógyszerellátást illetően. Az egészségügyi rendszer további számos eleme ingyenesen, vagy igen nagy támogatással állt az állampolgárok rendelkezésére. A szociális jogok kiterjesztésében is a hetvenes évek közepén állt be fordulat. Addig eltérő lehetőségekkel rendelkeztek a munkások és a parasztok. A tsz-tagok 1958 óta, a szakszövetkezeti tagok 1971 óta, a kisiparosok 1961 óta részesülhettek nyugellátásban. Az egységes társadalombiztosítási rendszer kiépítésére 1975-ben került sor.22 Ezzel a munkaviszonyban és megbízásban állók és családtagjaik egyenlő feltételek mellett szereztek jogot a betegségi, a nyugdíj-, a balesetellátásra és a családi pótlékra. A szövetkezeti dolgozók a táppénzt és a terhességi-gyermekágyi segélyt helyettesítő juttatásokat nem az államtól, 18 A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1967-1970. (Szerk.: Vass Henrik) Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1974. 335-365. 19 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Tudománypolitikai Irányelveinek végrehajtása és a további feladatok 1969-1977. Kossuth Könyvkiadó, 1978. Ezen belül olvasható az Elnöki Tanács 1969. évi 41. törvényerejű rendelete az MTA reformjáról és 1970. évi 9. sz. törvényerejű rendelete a tudományos fokozatokról és minősítésekről. 20 1974. évi I. tv. a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952-es törvény módosításáról és egységes szövegéről. ( http://www.l000ev.hu/index.php?a=38param=8500 ) 21 Az 1972. évi II. tv. az egészségügyről. ( http://www.l000ev.hu/index.php?a=38param=88488 ) 22 Az 1975. évi II. tv. a társadalombiztosításról. ( http://www.l000ev.hu/index.php?a=38param= 8505)
