A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Feitl István: A Kádár-rendszer alkotmányossága
661 amelyben a felül- és alultervezés, a teljesítmény visszatartása nem diszfunk- cionális eleme, hanem a rendszer sajátja volt. A szocializmus nem központilag tervezett, hanem központilag irányított gazdaság volt, amelyen belül azonban a Kádár-rendszert az irányítás átalakításának, reformjának ciklusai jellemezték olyan értelemben, hogy tendenciájában háttérbe szorultak a direkt irányítás eszközei és azt a piaci rendszerben is alkalmazott eszközök váltották fel. A tervgazdálkodás, a „központilag irányított társadalom” ennek ellenére a korszak egészében fennmaradt. A tervezés egyik meghatározó terepe volt a gazdaság és a politika összekapcsolódásának, összefonódásának, ezen belül döntő faktor a párt tervek feletti hatalmi kontrolljának biztosítása volt. Az elosztási viszonyokban a tőkés elsajátítás helyére az alkotmány másfajta elvet, a munka szerinti elosztás elvét állította. Ez egyben a munkához való jog és a végzett munka mennyisége és minősége szerinti díjazás biztosítását is jelentette, de kiegészült a pihenéshez, az egészségvédelemhez, az öregségi, betegségi, munkaképtelenségi ellátáshoz, a művelődéshez való joggal, aminek garantálására az alkotmány külön eszközöket rendelt. A munkához való jog a kelet-európai szocialista rendszerekben a teljes foglalkoztatáshoz vezetett, ami nemcsak a hivatalos ideológia szerint volt a rendszer egyik alapvető vívmánya, de egyfajta társadalmi helyzetté is vált, a legitimáció egyik alappillérének tekinthető. A második, harmadik generáció azonban már kész tényként vette tudomásul, így legitimációs ereje csökkent. A teljes foglalkoztatottság azonban nem pusztán politikai szándék megvalósulása, hanem genezisében kísérőjelensége volt az extenzív növekedési folyamatnak, amelynek eredményeként krónikus munkaerőhiány alakult ki és maradt fenn az intenzív fejlődés időszakában is, tehát a politika szféráján kívüli, gazdasági törvényszerűségek biztosították fenntartását. A munkanélküliség „réme” a Kádár-korszak kezdeti hónapjait és az utolsó éveket leszámítva nem fenyegette a munkavállalókat. 1957 elején kodifikálták a munkanélküli segély rendszerét, ez azonban néhány hónap alatt megszűnt, hogy majd 1989. január 1-jével újra életbe lépjen.16 A teljes foglalkoztatás az 1949. évi 4 millióról fokozatosan növekedett a csúcsig az 1984-es 5 millióig, úgy, hogy a GYES 1967-es bevezetésével háromszázezer női munkahely szabaddá vált. Az utolsó időszakban 15 ezer munkanélkülit regisztráltak, aminél a valóságos mérték minden bizonnyal nagyobb volt. A munkanélküliség kezelésére hozott első hazai intézkedések 1987-től léptek életbe (felmondási idő meghosszabbítása, elhelyezkedési és átképzési, újrakezdési támogatás, korengedményes nyugdíjazás, közhasznú munkavégzés).17 Az 1972-es alkotmánymódosítás után négy feladatkör a társadalmi rend alapvető jellegzetességei közé került. Az egyik a házasság és a család intézményének védelme, a másik az ifjúság fejlődésére, szocialista nevelésére és érdekeinek védelmére fordított figyelem, a harmadik az állampolgárok élete, testi épA KÁDÁR-RENDSZER ALKOTMÁNYOSSÁGA 16 L. a 114/1988. (XII. 31.) Mt. rendeletet a munkanélküli segélyről. (Magyar Közlöny, 1989. 2. sz.) 17 A sztrájk jogáról szóló törvény így is csak 1989-ben lépett életbe. 1989. évi VII. törvény a sztrájkról, amely kimondta, hogy a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására megilleti a sztrájkjoga. ( http://www.l000ev.hu/index.php?a=38param=8605 )
