A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Feitl István: A Kádár-rendszer alkotmányossága
659 viszonyát a társadalom más intézményeihez a törvényi szabályozáson kívülivé tette, a párt mindenütt jogszabályokban nem rögzített formában és eszközökkel érvényesíthette a vezető szerepét. A hatalom központja valóban a párt volt, ehhez képest az államapparátus, és a politikai intézményrendszer más részei alárendelt szerepet játszottak. A hatalmi ágak elválasztása főként emiatt, vagyis egyfajta intézményesített politikai irányítás, enyhébb formában egyeztetés (alku) miatt nem valósulhatott meg. A korszak egészében persze a szerepmegosztás folyamatosan változott, részben akaratlanul, részben tudatosan, elsősorban az államigazgatás befolyása növekedésének irányába, mígnem a rendszer kimúlásának folyamatában, 1989-ben megszületett a pártokról szóló törvény, ami jelentős előrelépés volt a jogállam megteremtése felé.13 A központi pártapparátus, ezen belül az államhatalmi szférához való viszonyának átalakítása igen későn, az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. november 21-ei és a Központi Bizottság november 22-ei ülésén hozott döntések nyomán indult el. A KB nemcsak deklarálta a törvényhozás, a kormány és az államhatalmi szervek önállóságát, de megszüntette ezek közvetlen irányítását és áttért az abban működő kommunistákon keresztül való befolyásolás kizárólagos elvére. Ugyanakkor nem szűntette meg a hatásköri listát. Ahogy az alkotmányban nem találjuk a diktatúra kifejezését, ugyanúgy a demokrácia fogalmát is hiába keressük. Az állampolgárok politikai jogai - a választásokon való részvétel kivételével - csak az 1972-es alkotmányban jelent meg, a „közügyekben való részvétel” és a „közérdekű javaslat megtételének” jogával.14 A szocialista politikai rendszer azonban nem pusztán diktatórikus jellege miatt különbözik a polgári rendszerektől. A figyelemre méltó eltérés a társadalmi újratermelési mechanizmusból adódik, ami a piaci elv és gyakorlat helyett, a gazdaságban és az összes többi szférában is a javak bürokratikus újraelosztásának (redisztribúciójának) elvét és gyakorlatát érvényesítette. Ezt története során periférikusán, bár fokozódó mértékben egészítették ki a piaci elosztás elemei, de úgy, hogy a bürokratikus redisztribúció mindvégig rendszer-meghatározó erővel rendelkezett. Mind az 1949-es, mind az 1972-es alkotmány szerint az állami tulajdon az egész népé, a tulajdonosi érdekeket maga az állami irányítás biztosítja. Az újraelosztást valóban a politikai szféra, jelesül az összekapcsolódó párt- és államhatalmi apparátus irányította úgy, hogy az meghatározó befolyást jelentett nem csak az állami, hanem a szövetkezeti, tanácsi szféra felett is. A szocialista korszakra végig a hierarchikus intézményrendszerek és a politikai jellegű irányítás dominanciája volt jellemző, amelyben a vertikális hatalmi függőségek játszották a meghatározó szerepet. Az elosztás és újraelosztás, a hierarchikus irányítás, mint alapelv az alkotmányban is érvényesült és ennek következtében a politikai rendszer a polgári államszervezési megoldásokat csak A KÁDÁR-RENDSZER ALKOTMÁNYOSSÁGA 13 Az 1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról. ( http://www,1000ev . hu/index.php?a=38param=8631) 14 Ezt a jogot a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény ( http://www.1000ev.hu/index.php?a=38param=8416 ), illetve ennek végrehajtási utasítása (11/1977. (III. 30.) sz. Mt. rendelet) foglalta keretek közé. Szarkasztikusán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a feljelentés jogának biztosítása történt meg.
