A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Feitl István: A Kádár-rendszer alkotmányossága
Feitl István A KÁDÁR-RENDSZER ALKOTMÁNYOSSÁGA (szempontok) Alkotmányos volt-e a Kádár-rendszer? A polgári demokratikus értékrend szempontjából természetesen nem tekinthető alkotmányosnak, avagy jogállamnak. Alkalmazzuk azonban most saját mércéjét a rendszerre. Kádárék sok más szocialista országhoz hasonlóan maguk is kettős mértékkel mértek és minősítették önmagukat. Egyfelől rögzítették inherens sajátosságaikat, másfelől érvényesnek tekintették a polgári demokratikus értékek és politikai berendezkedés több elemét magukra. Nézzük tehát, hogy milyennek alkotmányozta a szocialista Magyarország önmagát, valóban olyan volt-e, mint ahogyan deklarálta, illetve hogy alkotmányos sajátosságai milyen tényleges társadalmi és politikai berendezkedést hoztak létre? Tekintettel arra, hogy az 1956 utáni magyarországi politikai viszonyok nem voltak egyediek, hanem a létező szocialista világrendszer sajátosságait hordozták magukon, ezen belül az európai szocialista országokban is megtalálható mintákat követtek, nem tekinthetünk el a genezis néhány vonatkozásának felvillantásától. A második világháború után a szovjet megszállás alatt álló európai országokban lezajlott kommunista hatalomátvétel az úgynevezett lenini forradalomelmélet módosítását hozta magával. Sehol sem volt szükség a parlamentáris rendszert fél- resöprő, fegyveres erőszak alkalmazására. Magyarországon 1947-1949 között a polgári demokratikus keretek lényegében érintetlenek maradtak, a koalíció szétverése, majd az ellenzék elnémítása, végül a hatalom teljes biztosítása a többpártrendszer kereteiben valósult meg. Az 1949-es országgyűlési választások időszakában a politikai rendet és a jogfolytonosságot nem zavarták meg incidensek. Minden ünnepélyes körítést kapott. Az 1949. augusztus 20-án életbe lépő alkotmányt1 egy szövetségbe tömörült többpárti jellegű, elsöprő részvétel mellett és többséggel megválasztott parlament alkotta meg nagy lelkesedéssel, egyhangú szavazással. A formákat tekintve - ironikusan - azt is mondhatnánk, hogy Magyarországnak történelme során még sohasem volt ennyire szilárd talapzaton álló, ennyire legitim törvényhozása és kormánya. A valóságban az alternatív politikai erők már nem kaphattak szót a nyilvánosság előtt, szervezeteik felszámolva, képviselőik részben emigrációba menekültek, részben pozíció1 Az 1949. évi XX. törvényt 1. http://www.l000ev.hu/index.php?a=38param=8365 honlapon. A továbbiakban a hivatkozott törvények lelőhelye ugyanitt található.
