A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Feitl István: A Kádár-rendszer alkotmányossága
656 FEITL ISTVÁN ikat elveszítve hallgatásra kényszerítve a letartóztatásukat várták. A társadalmi szervezetek jó részét feloszlatták, az egyházakat megfélemlítették. A nyilvánosság eszközrendszereit a hatalom teljes egészében kézben tartotta, a sajtó- szabadság, a szólásszabadság megszűnt. A politikai rendőrség és vele karöltve a helyi politikai aktivisták és az államigazgatás többszázezres serege fenyegetés és egyszólamú politikai-ideológiai nyomás alatt tartotta a társadalmat. Nem véletlenül írta Rákosi Mátyás 1949 elején, hogy a népi demokratikusnak elkeresztelt berendezkedés valójában már proletárdiktatúra.2 E mellett az elért eredményekre alapozva a hatalom lenyűgöző perspektívákkal kecsegtette programjában és kampányában a magyar társadalmat. Ilyen körülmények között született meg a szovjet alkotmányt mintának tekintő első magyar írásba foglalt alkotmány,3 amely 2011 végéig de jure hatályban maradt. Rákosi büszke volt saját magának tulajdonított teljesítményére, a békésnek mondott győzelemre, ami egyben azt is jelentette, hogy az új politikai berendezkedés több ponton nem szakított a polgári demokratikus hagyománnyal. Miután 1946 márciusában a Szovjetunióban is megszüntették a népbiztosi rendszert és a népbiztosságok helyén minisztériumok alakultak, ezek élére pedig a Minisztertanács került, így idehaza sem csak az általános, egyenlő és titkos választás és az erre épülő parlament maradt meg, hanem a parlament által választott kormány, illetve a kormányzati rendszer alapstruktúrája is. Az államforma köztársaságból egy szócska hozzáadásával népköztársaság lett. A köztársasági elnök intézménye azonban nem maradhatott fenn, azt egy kollektív testület váltotta fel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Tanácsrendszert vezettek be az önkormányzatok szintjén is, eltűnt a polgármester, a jegyző és szinte minden más régi elnevezés. Helyüket a tanács, a tanácselnök és a vb-titkár foglalta el. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány bizonyos mértékig kezdettől, egyes kérdéseket, például a többpártrendszert illetően azonban hezitálás után mind idehaza, mind nemzetközi porondon az 1949-es alkotmányra alapozta legitimitását, államhatalmi és gazdasági berendezkedését, illetve jogrendszerét. Ezt bizonyítja az alkotmány első módosítása,4 amely kiemelte annak szövegéből a minisztériumok felsorolását, beemelte a kormány általános megnevezését (Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány), valamint az ún. Rákosi-címer és a forradalom alatt használatossá vált és a Kádár-kormány által is kezdetben használt Kossuth-címer helyébe egy új, a magyar hagyományoktól alapvetően eltérő, szocialista jelképeket (búzakoszorú, ötágú vörös csillag, vörös szalag) és a nemzeti színű címerpajzsot vegyítő címert kreált. Ez egyben alapvető alkotmányos kontinuitást jelentett a Rákosi-rendszerrel. A következő években módosításra nem került sor, mígnem az 1960-as évek elejétől egyre inkább elterjedt az a gondolat, hogy a szövetkezesítés befeje2 Rákosi Mátyás-. A népi demokrácia néhány problémájáról. In.: Nehéz esztendők krónikája 1949-1953. Dokumentumok. (Összeállította Balogh Sándor, Föglein Gizella, Szakács Sándor) Gondolat Könyvkiadó, 1986. 39-45. 3 A térség országai alkotmányának egyneműségéről 1. N. P. Farbenov. A népi demokratikus országok alkotmányai. Szikra Könyvkiadó, 1950. 4 Az 1957. évi II. tv. a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról. ( http://www . 1000ev.hu/index.php?a=38param=8415)
