A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Burucs Kornélia: A víz a háztartásban

641

ment, kimerült víznyerők rendszeres felújítása, karbantartása volt napirenden. Új közkutak létesítése azonban meglehetősen költséges volt: az ásott kút 30-50 ezer, a fúrt kút pedig - a vízadó réteg mélységtől függően - akár 100-300 ezer forintba kerülhetett! 1946-55 között így is közel ezer településen vált lehetővé a háztartási vízigények közkutas kielégítése.32 A kutak sűrítése azonban nem tudott lépést tartani a mennyiségi és minőségi (később a kényelmi) igények növekedésével, jóllehet a fúrt és ásott kutak még évtizedekig „szolgálatban” maradtak. (Adataink szerint 1965 végén a falusi lakosság többsége közkutas vízellátásban részesült, 3,3 millióan az 5300 fúrt és mintegy 12 ezer ásott közkútra jártak vízért (1975-ben is még mindig több mint 1,5 millióan), és 1,5 millióan saját kútjuk vizét használták.33 1975-ben 500, zömmel aprófalunak minősülő település azonban egyetlen, jó vizet adó közkúttal sem rendelkezett! (Településfejlesztési kérdésekkel foglalkozó szakemberek mutattak rá arra, hogy a törpefalvak elnéptelenedéséhez - pl. Baranya megyében - nagyban hozzájárult a jó minőségű ivóvíz hiánya.)34

Megoldásként a falvakban is a vezetékes vízszolgáltatás kínálkozott, az ún. törpe vízművek útján.35 A községi vízműkapacitások bővítésében az állami vezetés számolt azzal, hogy a faluvillamosítási program lezárultával a tanácsok közműfejlesztési hozzájárulásukból is egyre nagyobb részt fordítanak erre a célra. (A villamosítás amúgy technikai előfeltétele volt a gépi üzemű vízművek létesítésének!) A központi források mellett azonban a beruházások döntő része az érintett lakosság anyagi hozzájárulásának (az 1960-as években családonként még „csak” 2000-3500 Ft, az 1970-es években már akár 12-15 ezer forint is, tíz évre elosztva) és társadalmi munkájának (a fölmunkák ingyenes elvégzése) köszönhetően valósult meg. (Ezzel szemben a városi népesség zöme, melynek ellátását az állam magára vállalta, jóval kisebb hozzájárulással és sokkal magasabb színvonalon vehette igénybe ezeket a közműveket.)

Eleinte a nagyobb lakosságszámú, kedvező természeti adottságú községek gondoskodtak társulati úton ivóvizükről.36 A községi vízművek építése a II. ötéves terv (1961-65) során öltött szervezett formát. A társulatok törpe vízmüvei

A VÍZ A HÁZTARTÁSBAN

egy jó vizű közkút, s a vízhordás távolsága ne haladja meg a 250 m-t. Bélteky L. : Falusi ivóvíz ellátás és korszerű fejlesztése, i. m. 74.

32 Koltay J.-Szitkey L.\ Jó ivóvizet a falunak! I. m. 14-22.

33 Vízvezeték a falun. I. m. 97-99.; A vízgazdálkodás 30 éve, 1945-1975. I. m. 56.

34 A vízgazdálkodás időszerű kérdései kistelepülésekben. I. m. 109.

35 A neves vízügyi szakember, Bélteky Lajos már 1953-ban felvetette az 5000 alatti lakosú települések ivóvízellátásának megoldására a falusi törpe vízművek létesítését. Széles körű elterjedésüket az 1957: 48., majd az 1960: 29. törvényerejű rendeletek segítették elő, lehetővé téve, hogy a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátására társulatok alakulhassanak. A rendelkezések nem titkolt célja az volt, hogy az állami szerepvállalás szűkös lehetőségét tudomásul véve, magán erőforrásokat mozgósítsanak közfeladatok ellátására. így a helyi érdekeltek önerőből, kedvező kamatozású OTP-hitellel (és indokolt esetben központi támogatással) előbb juthattak közművekhez, mint ha „kivárták” volna az állami beruházást.

36 Az első vízközmű társulat 1958 tavaszán Dombóváron (Tolna megye) alakult meg, 1975. augusztus 20-án Körösszegapátiban (Hajdü-Bihar megye) már az ezredik falusi vízmüvet avatták fel a miniszterelnök-helyettes jelenlétében, ünnepélyes külsőségek közepette. 1981-ben Battonyán (Békés megye) pedig már az ezredik (csatorna)társulat kezdte meg működését.