A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Burucs Kornélia: A víz a háztartásban
642 BURUCS KORNÉLIA egy-két jó és bő vizű kút vizét utcai hálózaton vezették el, amire tetszőleges sűrűségben közkifolyókat telepítettek. A lakosság ezekről a nyomós kutakról vödrökben, kannákban vitte haza a vizet. (Feltéve, ha nem laktak túl messze, ilyenkor ugyanis a fárasztó vízhordás helyett inkább saját udvari kútjukat használták.) A közvetlenül az utcai hálózat mellett lakók az udvarukra is beköttethettek kifolyócsapot, ám csak kevés fogyasztó rendelkezett házi csatlakozással. (Ehhez megfelelő vízelvezetésre is szükség lett volna. Házi bekötést általában csak a község centrumában levő középületek, szociális, oktatási, kulturális és egészségügyi létesítmények kaptak.) A szinte mozgalommá vált törpevízmű-építés révén 1967 végére a falusi lakosság 23%-a, 1975-ben pedig már 38%-a (kb. 2 millió fő) részesült közműves vízellátásban. Igaz, e 2 millió fele továbbra is közkifolyókról, 20%-uk udvari csapról cipelte lakásába a vizet, de 25%-uk már vízvezetékkel ellátott lakásban élt. Viszont a falusiak 30%-a még mindig egyedi közkutakra, 32%-a magán kutakra járt. A „hőskorszakban” jelentősen felgyorsította a falvak vízellátását két új műszaki megoldás: a búvárszivattyú és a könnyen telepíthető, előre gyártott vasszerkezetű víztorony, a hidroglóbusz. (Utóbbi szinte a modernizálódó, a városihoz közeledő életmódot kínáló falvak jelképévé vált.) Gyorsította az építést az is, hogy idővel 3 méretben kínáltak előre gyártott kisgépházakat, amit rövid idő alatt felszereltek az előre megépített betonalapra. Hátráltatta ugyanakkor a beruházásokat az állandó anyaghiány. Országgyűlési képviselők 1969-ben arról panaszkodtak, hogy a víz- és csatornaépítéshez szükséges azbesztcement (eternit) csőigényt az egyetlen hazai gyár nem képes fedezni, az import csövek (olasz, jugoszláv, osztrák) viszont megdrágítják a beruházást. Pvc-csövet pedig sokáig ugyancsak import alapanyagból és nem elegendő mennyiségben gyártott a hazai ipar. Feszítő probléma volt továbbá a lakások vízvezeték-bekötéséhez szükséges acélcső és jó minőségű szerelvények hiánya is. A hazai kohó- és gépipar erőfeszítései ellenére e téren is több ezer tonna importra szorult az ország.37 Gyakoriak voltak a szakszerűtlen kialakításból származó üzemzavarok is. A gomba módra szaporodó községi törpe vízműveket ugyanis a helyi tanácsok létesítették és üzemeltették - kevés hozzáértéssel és kis létszámú személyzettel. Ráadásul sok közmű néhány év múlva felújításra-bővítésre szorult, mivel építésükkor az egyszerűbb, olcsóbb megvalósítás végett a vízmű alaplétesítményeinél (védőterületek kialakítása, megfelelő víztisztítási technológia, tározó) „spóroltak”, s a vízigényeket is „alultervezték”, ami viszont gátolta a későbbi Víziközmű társulatok által épített új közművek (db) Vízművek Csatornaművek 1966-1970 1971-1975 1976-1980 1981-1985 180 225 281 450 14 25 30 40 Forrás: 30 éves a Balatonkenesei 'Víziközmű Társulat, 1974—2004. i. m. 28. p. 37 Dégen Imre: A vízgazdálkodás helyzete és fejlesztési célkitűzései. I. m. 32., 74.
