A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Burucs Kornélia: A víz a háztartásban
639 gazdálkodási beruházások 70%-át már a vízi közművek fejlesztésére-rekonstruk- ciójai-a szánta. Az 1980-as évek romló gazdasági viszonyai, az egyre szűkülő költségvetési forraSok miatt azonban a megfogalmazott vízgazdálkodási célok nagyrészt illuzórikussá váltak, s azok csak a rendszerváltozás utáni évtizedben, az 1990-es évék végére zárultak le. Ekkor azonban már nem az állam, hanem - az 1990. évi önkormányzati törvény értelmében - a helyi önkormányzatok felelősségi köfél)e tartozott a lakosság víziközmű-ellátása, a vízellátást kötelező, a szennyvíz- elvezetést, -tisztítást nem kötelező feladatként állapítva meg. A VÍZ A HÁZTARTÁSBAN Vízvezeték a városokban A „népgazdasági szempontból nem kiemelt súlyú” városok infrastrukturális fejlesztése - ahogy arról már szóltunk - a „szocialista városokéhoz” képest háfterbe szorult. Változás az 1960-as évektől, az állami lakásépítési programmal Párhuzamosan indult. A gyors tempóban növekvő városokban azonban nemegyszer hiányzott az összhang az ipar- és városfejlesztés, valamint a közművesítés között,23 utóbbi kapacitása nem tudott lépést tartani az igényekkel. A lakosság mellett ugyanis az ipar is egyre nagyobb fogyasztóként kötötte le az ivóvízművek kapacitását: 1951-ben 40%-át, 1961-ben, az intézményekkel együtt, már b0%-át!24 (Sőt, az 1960-as évek végén voltak városok, ahol a szolgáltatott víz legnagyobb részét az ipar és a közintézmények használták el: Hatvan: 80,5%, Váe: 90,5, Kecskemét 79, Szolnok 77%.) így az ipar nagymértékű vízelvonása súlyos ellátási nehézséget okozott, az 1950-60-as években még a kiemelt városok 1S3 vízhiánnyal küszködtek,25 Holott könnyű belátni, hogy a sűrű beépítésű, emeletes lakásépítési formánál alapkövetelmény a folyamatos vízellátás bizto- sításá. A lakosságnak ugyanis minimális lehetősége van otthoni „tározásra”, így hű leáll a vízszolgáltatás, lehetetlenné válik a főzés és a higiénés berendezések- á vízöblítéses vécé, fürdőkád, zuhanyozó használata. delte^: a kormány titkos minősítésű határozatában (3365/1983) programot indított az érintett dél-alföld1 kiépülések egészséges ivóvizének biztosítására. Országgyűlési Értesítő, 1990-94. 1991. április 8. ülésnap, 6999-7008. 3 Az 1950-es évek ipartelepítéseikor - ahogy arra 1969-ben vízügyi szakemberek rámutattak - alig voltak tekintettel a helyi vízkészletekre, így az állami ipar 70%-a éppen a vízben szegény terüle- tekr'e koncentrálódott (Borsod, Fejér, Komárom, Veszprém megyék), s erre a térségre jutott az összes ipar1 vízfelhasználás 84%-a! Dégen A vízgazdálkodás helyzete és fejlesztési célkitűzései. I. m. 11. * Barta B.-Dudás J- Szitkey LMagyarország ivóvízellátása és csatornázása. I. m. 23. 5 A forrásszerűen megfogható esetekből csak néhányat idézünk, a korfestés szándékával. Kongón az állandósult vízhiány miatt a lakosság még az 1960-as években is reggelenként és esténkén! 2 -2 órás időszakokban, városrészenként szakaszolva jutott csak vízhez. Ilyenkor aztán nemcsak a vödrgkeh lavórokat, edényeket töltötték meg, hanem a fürdőszoba fatüzelésű vízhengerét is a víz tart^^kolására használták. (Deák G.: A komlói vízszolgáltatás ötven éve. I. m. 17.) Az oroszlányi bányátok lakásaiban lakótömbönkénti korlátozást vezettek be a rendszeres vízhiányok miatt. A borsodi ij3arcentrumban (Miskolc, Ózd, Diósgyőr, Kazincbarcika) sem bírták a terhelést a kis kapacitású \áznluVek, s voltak időszakok, amikor lajtoskocsiknál álltak sorba az emberek vízért. Dorogon sem volt kielégítő a város és a környező bányásztelepülések ivóvízellátása. Az 1960-as években az is megf°Hént, hogy a dorogi kórházban vízhiány miatt még az ebédet sem tudták megfőzni. Az ivóvíz honfoglalása, i. m.
