A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Bilkei Irén: Mohács előtt… Zala megye Jagelló-kori történetének vázlata

na-főispánok - Kevendi Székely Jakab, Bajnai Both András, Csébi Pogány Péter - miért pártoltak el szinte napok alatt a király fiától és miért álltak Miksa mellé. A magyarázat abban rejlik, hogy a zalai főurak a Délnyugat-Dunántúlon fekvő birtokaik védelmét biztosabbnak látták a földrajzi közelség miatt Miksánál, mint Ulászlónál, akinek nem igazán volt lehetősége bármit is tenni ennek az országrésznek a védelmére.

Ulászló 1491 tavaszán visszafoglalta a németektől a Dunántúlt, miközben Miksa pártja felbomlóban volt. A zalai főurak közül elsőként Bánffy Miklós pártolt át Ulászlóhoz, aki őt az ajtónállómesterséggel jutalmazta meg. Ót követték az addig semleges Egervári László horvát-szlavón-dalmát bán, Bajnai Both András, a Kanizsaiak, Bánffy Jakab és Kevendi Székely Jakab.

A közel két évig tartó trónviszályokat az 1491 novemberében Ulászló és Miksa között kötött pozsonyi béke zárta le, amely az újabb kutatások szerint az adott helyzetben elfogadható feltételeket tartalmazott Ulászló Magyarországa számára, és amnesztiát adott Miksa egykori híveinek, valamint némi békét biztosított az országnak a következő évekre.13 A pozsonyi békét a zalaiak közül Gersei Pethő Miklós is aláírta.14

Zalának is szüksége volt a békére és nyugalomra, ugyanis a „két sorsdöntő esztendőben” (Kubinyi András) a Miksa-pártiak nagy pusztításokat végeztek az Ulászló-pártiak birtokain. Igaz, Zalában ez utóbbiak voltak kevesebben. Egy 1491. április 6-án kelt oklevelében Ulászló a Gersei Pethőknek adta Kustáni Benedek és Miklós birtokait, mivel azok Miksához pártoltak és pusztították az országot.15

A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy a zalai főúri családok közül kik kerültek a Jagellók udvarába, esetleg az ország sorsát meghatározó események közelébe és ők milyen országos nagy udvari tisztségeket viseltek.

A korszak egyik legfontosabb, következményeiben is nagy hatású törvénye az ún. bandériumtartási törvény (1498:22. te.), amely véglegesen kijelölte a határvonalat a bárók és a nemesek között.16 Ez a törvény név szerint 40 bárót sorol fel, köztük a zalaiakat is: Alsólendvai Bánffy Miklós, ifjabbik Csáktornyái Ernuszt János, Kanizsai László, István, György és Bajnai Both András szerepelnek név szerint.17 Az 1505. évi rákosi országgyűlésen megjelent bárók között a zalaiakat Alsólendvai Bánffy János, Kanizsai György bán, Bajnai Both András szlavón bán képviselték a régi családok közül, de megjelent két új ember is: Gersei Pethő János ajtónállómester, és a következő időszak egyik főszereplője:

ZALA MEGYE JAGELLÓ-KORI TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA 63

13 Kubinyi A.: Két sorsdöntő esztendő i. m. 31-46. Az újabb, forrásfeltárásokon alapuló kutatások árnyalták ezt a képet, lásd: Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Ja- gelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492). (Első közlemény). Századok 144. (2010) 342- 356.

14 Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején. Századok 122. (1988) 199.

15 Holub József: Zala megye története a középkorban. Pécs 1929. 293-294.; MÓL DL 93 619.

16 Kubinyi András: Politika és honvédelem a Jagellók Magyarországán. Hadtörténelmi Közlemények 113. (2000) 339^03.

17 Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a 15. században II. In: Uő: Honor, vár, is- pánság. Válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 2003. 46-47.