A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Bilkei Irén: Mohács előtt… Zala megye Jagelló-kori történetének vázlata
64 BILKEI IREN Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi ispán.18 Látható tehát, hogy a kisszámú zalai főúri família: Bánffyak, Kanizsaiak, Egerváriak, Ernusztok, Bothok mellett csak két új család jelent meg, a Gersei Pethők, akiket igazán nem is számítottak a bárók közé, ill. a köznemesi származású Sárkány Ambrus, aki a családjából egyedül futott be karriert. Zala egyik legrégebbi bárói családjának az Alsólendvai Bánffyaknak a tagjai már az Anjou-kor óta viseltek országos tisztségeket. A Jagelló-korban Bánffy Miklós ajtónállómester, ill. udvarmester volt 1491-től 1500-ig.19 Bánffy Jakab sikeres hadvezér volt a Dózsa parasztháborúban, ill. nevéhez fűződik a Száva- szentdemeter-Nagyolaszinál a török felett aratott győzelem (1523).20 Bánffy János pohárnokmesteri tisztsége (1516-27), majd a mohácsi csata után Sza- polyai János király nádora lett (1530-1534).21 A Kanizsai családnak is több tagját láthatjuk országos méltóságokban: (III.) László 1494-95-ben dalmát-horvát-szlavón bán volt, unokatestvére György 1493- ban főpohárnokmester, 1498-ban dalmát-horvát-szlavón bán. György fia (IV) László, férfiágon az utolsó Kanizsai vasi főispán volt, majd 1522-ben rövid ideig kincstartó.22 Kanizsai László és unokatestvére Dorottya 1519-ben II. Lajostól címerbővítő adománylevelet kaptak.23 A majdan a mohácsi csata halottak eltemető Dorottya asszony a Jagellók udvarában köztiszteletnek örvendett, az ismert adat szerint II. Lajos király 1521. május 18-án írt levelében őt kérte fel, hogy fogadja illendően Pozsonyban menyasszonyát, Habsburg Máriát.24 A Hunyadi Mátyás által az arisztokráciába emelt Egervári László 1489- 1493 között horvát-szlavón bán volt, majd 1495-ben bekövetkezett haláláig tárnokmester.25 A szintén Mátyás alatt felemelkedett Bajnai Both András 1502-ben tagja volt az Anna királyné fogadására kirendelt küldöttségnek, 1504-ben említették először báróként, 1504-1511 között horvát-szlavón báni tisztséget viselt.26 18 Uo. 50-52.; Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. In: Történeti Statisztikai kötetek. Bp. 1970. 159. 19 Kubinyi A: Bárók i. m. 203. 20 Kubinyi András: A Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik). In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora-újkori Erdélyről. Szerk. Bessenyei József-Horváth Zita. Miskolc 2004. 188-189. 21 Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai 1526-1848. Bp. 1988. 69. 22 Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa története. Városi monográfia I. Szerk. Béli József et alii. Nagykanizsa 1994. 242-244. A Kanizsai család tisztségviseléseire újabban pontosított adatokkal: Horváth Richárd: Vas megye tisztségviselői a késő középkorban (1458-1526). In: 1000 éves Vas megye. Vasi Szemle 64. (2010) 728-734. 23 Mikó Árpád: II. Lajos király címereslevelei. In: Habsburg Mária, Mohács özvegye. A királyné és udvara 1521-1531. Szerk. Réthelyi Orsolya et alii. Bp. 2005. 78., 81.; MÓL DL 24 772. ill. 24 773. 24 Réthelyi Orsolya: Főhercegnői udvarból királynéi udvar: Habsburg Mária budai királynéi udvartartásának kezdetei. Századok 141. (2007) 199. 25 Bilkei Irén: Adatok Zala megye Mátyás-kori történetéhez. In: Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Philosophica Tomus XTV Fasciculus 2. Miskolc 2009. 28-29. 26 Pálosfalvi Tamás: Bajnai Both András és a szlavón bánság. Szlavónia, Európa és a törökök. In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor-Rácz György. Bp.-Piliscsaba 2009. (Analecta Medievalia III.) 254-255.
