A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Burucs Kornélia: A víz a háztartásban
638 BURUCS KORNÉLIA teljes egészében vezetékes vízművek útján kell megoldani, ahol pedig a közmű- ellátás gazdaságosan nem valósítható meg, az egészséges ivóvizet adó közkúthálózat kiteijesztését irányozzuk elő.”16 Az élet azonban nem egy esetben „felülírta” a terveket. A mezőgazdaság növekvő jövedelmezősége a falusiak gyarapodásával is járt, ami nemcsak lakásviszonyaik javításához biztosított alapot, hanem az infrastruktúra-fejlesztés önerős kivitelezéséhez is. Az 1970-es évek elejétől egyre gyakrabban hangzott el az a szakmai érv: a városodás mellett a községek népességmegtartó képességét a vidéki ipartelepítés mellett az ottani közműhálózat fejlesztésével kell elősegíteni.17 (Tény viszont, hogy a falvak vízi közműveinek intenzív fejlesztése aránytalanul nagy költségeket emésztett volna fel az oda telepített ipar értéktermelő potenciáljához képest. Ezért az 1980-as évek elején szaporodtak azok a felvetések, hogy a település-kategóriához rendelt vízigényeket célszerűbb volna a lakások komfortfokozatára tekintettel felülvizsgálni.) Az 1970-ben elfogadott IV ötéves terv (1971-75) célul tűzte az életminőségben is lemérhető területi aránytalanságok mérséklését, ezért a közműves vízellátás és csatornázás kiemelt fejlesztését tartalmazta, s az előző ötéves időszakhoz képest közel 60%-kal több beruházási forrást irányzott elő. 1973 elején pedig a kormány határozatban hagyta jóvá A vízgazdálkodás távlati fejlesztésének irányelveit, melyben többek között a közműves vízellátás és csatornázás gyors ütemű fejlesztése (közműves vízellátás 1985-ig 85%, csatornázottság 60%) szerepelt.18 Az V ötéves terv (1976-80) két súlyponti feladatot emelt ki: egyrészt a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátását a csatornahálózat bővítésével - mint a településfejlesztési feladatok és a lakásépítési program végrehajtásának előfeltételét -, másrészt a növekvő vízigények és a csökkenő vízkészlet közötti egyensúly megteremtését.19 A „köznapi élet” persze nem igazodott a tervekhez.20 Az 1984-ben elkészült újabb Országos Vízgazdálkodási Keretterv a még ellátatlan települések (1588 db) és településrészek ivóvízgondjainak megoldását jelölte meg fő feladatként.21 Az 1970-es évek közepétől „terven felüli feladatként” jelentkezett a vizek elszennyeződése miatt a több száz arzénes-nitrá- tos település ivóvízellátása.22 Az 1986-90-re meghirdetett VII. ötéves terv a víz16 Dégen /.: A vízgazdálkodás helyzete és fejlesztési célkitűzései, i. m. 64. és 10. 17 Első lépésként, az V ötéves tervidőszaktól (1976-80) az állam a telepszerű, többszintes magánerős lakásépítés közüzemi infrastruktúrájának kiépítéséhez járult hozzá. A nem telepszerű, többnyire családi házas lakásépítők továbbra sem részesültek a központi támogatásokból. 18 Az 1970-es tervtörvény és az 1973. évi irányelvek azon új irányvonal hírnökeiként értékelhetők, amely a gazdaság extenzív fejlesztési lehetőségeinek lezárultával az infrastrukturális célú beruházásokra alapozva kívánta ösztönözni a gazdasági növekedést. A történelem ismét közbeszólt: az 1973-74. évi olajválság után ismét a termelő beruházások részaránya fokozódott. 19 Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolója, 1977. I. m. 10. 20 Az 1977-ben az országgyűlésben a Zala megyei képviselő sorolt elgondolkodtató adatokat: megyéje 240 községéből csak 41-ben volt kiépítve a közműves vízellátás, holott a lakosság még jelentős anyagi áldozatot (12-15 ezer Ft/család) is vállalt a társulati úton történő vízműépítéseknél! A Veszprém megyei képviselő hasonló arányokról adott számot: ott 148 községnek semmiféle vízműve sem volt 1977-ben! Érthető, hogy a községi vízellátás ütemének gyorsításához nagyobb központi segítséget sürgetett. Vö. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolója, 1977. I. m. 48-49., 88. 21 Országos Vízügyi Hivatal: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. I. m. 389. 22 Egy 1977-ben készült felmérés a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolt 200 nitrátos és 30 arzénos települést. Központi fejlesztési eszközt azonban csak az arzénmentesítési feladathoz ren-
