A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Balogh Margit: „A bíboros már nem lakik nálunk”. Mindszenty József bíboros érsek távozása a budapesti amerikai nagykövetségről (1971. szeptember 28.)

MINDSZENTY JÓZSEF TÁVOZÁSA AZ AMERIKAI NAGYKÖVETSÉGRŐL

629

immár nem kívánatos vendég a követségen, és rosszul számított, hogy az elnök válaszával csökkenteni tudja a Vatikán sürgetésének erejét. Nemigen tehetett mást, mint beleegyezni státusa megváltoztatásához, és saját akaratából kijelenteni: szeptemberben vagy legkésőbb októberben elhagyja a követséget, és Bécsbe költözik.26

A bíboros végső feltételei a következők voltak: az ország elhagyása előtt meglátogathassa nagybeteg testvérét; a közvéleményt megfelelően tájékoztassák, azaz távozását ne úgy értelmezzék, hogy a magyarországi egyház problémái megoldódtak; emlékiratai őelőtte érkezzenek meg Ausztriába.27 Az amerikaiak haladéktalanul hozzá is kezdtek a bíboros iratainak kiszállításához, a legfontosabbakat már távozása előtt, szeptember 23-án Bécsbe küldték.28 Ezzel biztosítékot is nyertek, nehogy Mindszenty az utolsó pillanatban megváltoztassa elhatározását, elképzelhetetlen volt ugyanis, hogy ne kövesse emlékiratait.

Giovanni Cheli és Angelo Sodano vatikáni megbízottak 1971. szeptember 6. és 8. között tárgyaltak a kormány illetékeseivel is. Mindenki feszülten várta a végeredményt. A füst szeptember 9-én szállt fel: a Szentszék nevében Cheli tanácsos, a magyar kormány részéről Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke aláírták Mindszenty távozásáról a megállapodást. Az éveken át körüljárt három magyar követelés - Mindszenty szilenciumot fogad, lemond érseki címéről és kegyelmet kér, amelyek egyikét sem vállalta a bíboros - meglehetősen felpuhult. A feltételek feltételére, a bíboros magatartásával kapcsolatos „garanciákra” a Szentszék adott biztosítékot: Mindszenty József bíboros, miután elhagyta Magyarországot, tartózkodni fog attól, hogy beavatkozzék a magyar katolikus egyház ügyeibe, ellenségesen nyilatkozzék a Magyar Népköztársaságról vagy tevékenykedjék annak kormánya ellen.

A többi, addig feloldhatatlannak tűnő ellentéteket is sikerült feloldani. Az egyik ilyen az amnesztia volt. Sem Mindszenty, sem a Szentszék nem kérte, azzal elismerték volna az 1949-es ítélet jogosságát. Az állam viszont nem rehabilitálta, csupán kéretlenül megajándékozta az amnesztiával, mert a Magyar Népretném, ha tudná, hogy teljességgel megértem, miért kényszerült erre a nehéz és önzetlen elhatározásra.”)

26 Nixon Library NSC Files, Country Files, Europe, Hungary, Vol. I. Confidential. Box 693. 1450Z. sz. távirat a magyarországi nagykövetségtől a washingtoni külügyminisztériumnak, Budapest, 1971. július 16.

27 Pro memoria, felvéve Budapesten az amerikai nagykövetség épületében, 1971. július 14. Fénymásolatban közétette Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972-1975). S. a. r. Hetényi Varga Károly. Abaliget, 2000. 185-187. V ö.: Keefer, Edward C. (főszerk.)-Miller, James E.-Selvage, Douglas E.-Van Hook, Laurie (szerk.): Foreign Relations of the United States, 1969-1976. Eastern Europe; Eastern Mediterranean Vol. XXIX, 1. Washington D. C., 2007. 288-289:288. Memorandum Helmut Sonnenfeldtől, a Nemzetbiztonsági Tanács részéről az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának, Henry Kissingemek. Washington, 1971. július 23.; NARA RG 84. Foreign Service Posts of the Department of State, Hungary, Budapest; Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 269 IB, Box 5. Cardinal Mindszenty July- December 1971. 01254 számú távirat a budapesti amerikai nagykövetségről a washingtoni külügyminisztériumnak és a római nagykövetségnek. 1971. július 15.

28 Az iratok és könyvek következő részletét október 30-án, a harmadik és egyben utolsó adagot november 9-én juttatták ki, ennek amerikai forrásaira lásd Somorjai A.: „His Eminence Files.” i. m. kivált a 247, 252-253, 284-285, 288, 293, 295. számú dokumentumokat.