A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Balogh Margit: „A bíboros már nem lakik nálunk”. Mindszenty József bíboros érsek távozása a budapesti amerikai nagykövetségről (1971. szeptember 28.)

624

BALOGH MARGIT

szóló 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet módosításáról. így, hogy az állam mindegyik érintett egyházzal megegyezett, elkerülte annak látszatát, mintha a Vatikán csikart volna ki bármit is, sőt ellenkezőleg, a megállapodásokat a „társadalmi fejlődés eredményének” állíthatta be. A módosítás mértéke csekély, de több, korábban előzetes állami engedélyhez kötött funkció esetében elegendő lett a bejelentés. Cserébe a Szentszék feloldotta a Villot-levél záradékát, azaz visszavonta az 1957-es kiközösítési dekrétumot. Ez az MSZMP értékelése szerint egyet jelentett a Mindszentyvel szemben álló, „haladó politikai vonalat követő” papok egyházi rehabilitálásával.12 Formálisan a dekrétum visszavonása tehát nem volt előfeltétel Mindszenty kiengedéséhez, de kétségtelenül megalapozta azt. Csak Mindszenty távozása után hozták nyilvánosságra, nehogy megzavarják vele meggyőzésének - vagy inkább „megpuhításának” - lassú folyamatát. Az aggodalom nem volt alaptalan, de az időzítés miatt a sajtó és a közvélemény nagy része is egyszerű cserére gyanakodott, és megerősítve látta azt a sokat emlegetett kritikát, hogy Mindszenty személye akadályozza az egyház és az állam közti normális kapcsolatokat. Ráadásul az eljárás megalázóvá is vált, mert amíg a magyar pártállammal kollaboráló békepapok megkapták a feloldozást, addig a katolikus egyház börtönviselt főpapja erkölcsi elégtétel nélkül, csak egy utána dobott kegyelemmel hagyhatta el hazáját.

A kölcsönös engedékenység után már valóban Mindszenty sorsa került terítékre. 1971. június 23-án VI. Pál pápa megbízásából ismét Budapestre jött Franz König bíboros érsek, majd a következő napon két újabb vatikáni küldött érkezett: Giovanni Cheli vatikáni tanácsos, a szentszéki „külügyminisztérium” kelet-európai osztályának vezetője, aki addig vajmi keveset foglalkozott a Mind- szenty-kérdéssel, valamint Zágon József, az 1949 óta Rómában élő pápai prelá- tus, aki 1967-ben még maradásra buzdította a bíborost, ám már akkor racionális és méltó érvet is szolgáltatott neki hazája majdani elhagyásához.

Zágon és Cheli három alkalommal, június 25-én, 26-án és 27-én találkozott a nagykövetség épületében Mindszentyvel. A pápa kimondottan megtiltotta, hogy azt mondják Mindszentynek: ő sürgeti távozását.13 Tapintattal, mégis határozottan kellett eljárniuk úgy, hogy a végső döntést maga Mindszenty hozza meg. A tárgyalásokat vezető Zágon eszes és ügyes követnek bizonyult, a siker érdekében elhallgatta, hogy egyidejűleg az Állami Egyházügyi Hivatallal is tárgyal.14 Chelivel ellentétben - aki a pápának azt tanácsolta, hogy állítsa kész tények elé Mindszentyt, és egyszerűen rendelje Rómába15 - Zágon érvekkel

12 Mindszenty és a hatalom. I. m. 151. XXVII. dokumentum: Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának jelentése a Politikai Bizottságnak a Mindszenty-ügyről. 1971. július 23.

13 „Cheli has confirmed this. He told the charge the Pope expressly forbade him and Zagon to quote him as urging Mindszenty to leave.” Richard Nixon Presidential Library and Museum - Yorba Linda, California (a továbbiakban: Nixon Library) National Security Council (NSC) Files, Country Files, Europe, Hungary, Vol. I. Confidential. Box 693. A budapesti amerikai követség 1107 sz. távirata a washingtoni külügyminisztériumnak, 1971. június 25.

14 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 3.2.9. R-8-009/1. 23. „Vecchio”. Feljegyzés, Budapest, 1971. szeptember 15.

15 Zágon József prelátus levelei Kada Lajoshoz: 1971. augusztus 8. és szeptember 10. Idézi Adriányi Gábor: A Vatikán keleti politikája és Magyarország 1939-1978. A Mindszenty-ügy. Kairosz Kiadó, Budapest, 2004. 99., 115.