A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Baráth Magdolna: Az emigrációs politika új útjai az 1956-os forradalom után. Kísérlet a magyar emigráció megnyerésére és felbomlasztására az 1956-os forradalmat követően

618

BARÁTH MAGDOLNA

emigráció és a disszidensek különböző rétegei felé irányuló akcióik nem kellően koordináltak.

Az elfogadott határozat előírta, hogy javítani és fokozni kell a Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium együttműködését az emigráció felé irányuló akciók terveinek kidolgozásában és végrehajtásában. A Külügyminisztérium feladatává tették a „reakciós” emigráció tevékenységének elemzését, a nyugati közvélemény előtti leleplezését. A PB-határozat előírta a Belügyminisztérium elhárító és felderítő tevékenységének javítását és fokozását is abból a célból, hogy pontosabb információk szerzése és a bomlasztás elősegítése érdekében behatoljanak az emigráció jelentősebb szervezeteibe és nemzetközi csúcsszerveibe, az emigráció vezetőinek elszigetelésével csökkentsék befolyásukat az emigrációra, felderítsék és megakadályozzák a Magyarország és a szocialista tábor többi országa ellen irányuló provokációkat.42

A magyar emigráció történetében az 1963-as év jelentett fordulópontot. Az Elnöki Tanácsnak az általános közkegyelemről szóló 1963. évi 4. sz. törvény- erejű rendelete elő kívánta segíteni azoknak a jogellenesen külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak a hazalátogatását és hazatérését, akik 1945. április 4. és a rendelet megjelenése, 1963. március 22. közötti időpontban hagyták el az országot. A rendelkezés hatályát azonban az ellenséges emigrációra nem kívánták kiterjeszteni.43 A hazatérni kívánók ügyeinek intézését szabályozó 1963. március 21-ei 005. sz. belügyminiszteri parancs szerint a hazatérési engedély kiadását meg kellett tagadni azoktól, akik még akkor is aktív ellenséges tevékenységet fejtettek ki Magyarország ellen. Azoknak az exponens emigráns politikusoknak, vezetőknek a kérelmét, akik idehaza, illetve az emigrációban vezető politikai tevékenységet fejtettek ki, továbbá akik a tőkés országok fegyveres erőinél szolgáltak vagy szolgálnak, maga a III. Főcsoportfőnökség vezetője bírálta el. A belügyminiszter a hírszerzéssel foglalkozó III/I. Csoportfőnökség feladatává tette, hogy „sajátos eszközeivel” biztosítsa a kapitalista országokban élő kompromittált és ellenséges tevékenységet folytató személyek felderítését és nyilvántartásba vételét, azzal is elősegítve a hazatérésre érdemtelen személyek kiszűrését, illetve hazatérési kérelmük elutasítását.44 A kémelhárítással

42 MOL M-KS 288. f. 5/232. ő. e. Jelentés az emigráció életének főbb vonásairól és javaslatok az emigráció felé irányuló propaganda javítására.

43 A Belügyminisztérium 1967. szeptember 30-ai összefoglalója szerint az Elnöki Tanács 1963. 4. törvényerejű rendelete alapján 1967. augusztus végéig 5123 fő hazatérését engedélyezték, amelyből 2628 személy 1956 és 1963 között hagyta el az országot. Legnagyobb számban (1639 személy) 1963-ban települtek haza, a hazatérést kérelmezők száma azt követően évről évre csökkent. A jelentés elkészültéig az 1956 és 1963 között „disszidált” személyek közül 2388 fő rendelkezett konzuli útlevéllel, döntő többségük Angliában élt és 1964-1966-ban kért konzuli útlevelet. ÁBTL 1. 11. 3. 7. d.

44 A Belügyminisztérium 1964. október 29-ei jelentése szerint a konzuli útlevélkérelmek vonatkozásában az 1963-as amnesztiarendelet megjelenése után némi emelkedés volt tapasztalható, főleg az 1956-ban engedély nélkül külföldre távozottak körében. Míg a kapitalista országokban konzuli útlevelet kérők száma 1960-ban 103, 1961-ben 192, 1962-ben 513 és 1963-ban 555 volt, addig 1964 januárja és szeptembere között ez a szám már 942 volt. A konzuli útlevelet a kapitalista országok többségében (Anglia, Olaszország, Franciaország, Belgium, Ausztria) általában érvényes magyar úti okmányként fogadták el, de esetenként néhány országban (Svájc, Svédország, USA) a hatóságok különböző módon zaklatták a konzuli útlevéllel rendelkezőket és kilátásba helyezték, hogy megvonják tőlük a menekült jogokat, amennyiben konzuli útlevéllel beutaznak Magyarországra. ÁBTL 1.11.3 1. d.