A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Baráth Magdolna: Az emigrációs politika új útjai az 1956-os forradalom után. Kísérlet a magyar emigráció megnyerésére és felbomlasztására az 1956-os forradalmat követően
AZ EMIGRACIOS POLITIKA UJ UTJAI AZ 1956-OS FORRADALOM UTÁN 619 foglalkozó III/II Csoportfőnökség feladatkörébe utalta a parancs a hazatértekkel kapcsolatos ellenőrző intézkedések országos szintű koordinációját. A Belügyminisztérium szervei oly módon működtek közre az 1963-as amnesztiarendelet külföldi terjesztésében, hogy egy nem létező emigráns szervezet nevében időszaki lapot adtak ki, amelyben az emigráció számos élő problémájával foglalkoztak. A belügyi szervek kapcsolatot építettek ki több olyan beutazó emigráns újságíróval és íróval, akik alkalmasak és hajlandók is voltak arra, hogy visszatérésük után lojális hangnemben számoljanak be magyarországi tapasztalataikról. Amikor a Politikai Bizottság 1963. május 14-ei ülésén értékelte az 1961. júniusi párthatározat végrehajtását, úgy ítélték meg, hogy erősödött a Magyar- ország iránt lojális vagy nem ellenséges emigránsok tábora, a magyar emigráción belül és a Magyarországhoz való viszonyukban is jelentős változások mentek végbe. Miután a magyar kérdés lekerült az ENSZ napirendjéről, az ellenséges emigráció politikai értéke csökkent. Az országról alkotott vélemény megváltozásához hozzájárultak a mind nagyobb számban hazalátogató és látogatásra kiutazó magyarok.45 Az emigrációs politikával foglalkozó szervek akciói kompromittáltak egyes emigráns vezetőket, elmélyítették közöttük az ellentéteket. Ugyanakkor sikerült önkéntes hazatérésre bírni és hazatérésük után az együttműködésnek megnyerni 12 ismertebb emigráns személyiséget, köztük a Látóhatár című emigráns folyóirat két szerkesztőjét.46 A Külügyminisztérium és a Magyarok Világszövetsége ezzel párhuzamosan megkezdte magyar egyesületek létrehozását azokban az országokban, ahol lojális magyar szervezetek még nem léteztek, illetve a már működő magyar szervezeteket propagandaanyag küldeményekkel látta el.47 A kiutazó magyar művészcsoportok Bécsben, Londonban, Brüsszelben, Stockholmban és Rómában felléptek az emigráció körében is. A PB úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az emigrációs propaganda politikai irányát illetően nincs szükség változtatásra. Mindazonáltal úgy vélték, nagyobb aktivitással, a kedvezőbb politikai lehetőségeket jobban kihasználva, illetve az új helyzethez igazítva kell a munkát folytatni. Az előterjesztők ebből kiindulva javasolták az emigrációs propagandát koordináló bizottság megszüntetését, és helyette a kapitalista országokban élő, kivándorolt és emigrált magyarok közötti politikai munka irányítására egy állami bizottság létrehozását, amely nem csak a hazatérés megszervezését, de az itthoni munkalehetőségek megteremtését is intézte volna, és segített volna beilleszkedni a mindennapi életbe. A kormány 3204/1963. sz. határozatával létre is hozta a „Külföldön élő magyarok ügyeivel foglalkozó bizottságot”, melynek vezetője a külügyminiszter lett, de 45 MOL M-KS 288. f. 5/300. ő. e. Jelentés az emigrációs propagandáról szóló 1961. június 6-ai politikai bizottsági határozat végrehajtásáról. 46 Uo. 47 A Magyarok Világszövetsége 1963-ban már 92 külföldi magyar egyesületet támogatott propaganda küldeményekkel. A szövetség meghívására 1962-ben a külföldi magyar szervezetek 90 aktivistája járt Magyarországon. Uo.
