A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Vörös Boldizsár: Kommunikáció a válságban - válság a kommunikációban? „Oroszpánik” Budapesten az őszirózsás forradalom idején

OROSZPÁNIK” BUDAPESTEN AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM IDEJÉN 581

gött végig a városon [!]. Valahonnan elindult a rémhír, hogy húsz-, negyven-, vagy hatvanezer felfegyverzett orosz fogoly jön Budapest ellen. A józan észt egy pillanat alatt [!] megölte ez a hír. Mindenki [!] elfelejtette, hogy a kenyérmezei fogolytábor, ahonnan az állítólagos orosz ezredek elindultak, vasúton néhány órányira van és hogy már reggel vagy tegnap éjjel kellett volna tudni távíró vagy telefon útján, hogy az oroszok úton vannak. Óbudáról és Buda minden részéből [!] síró asszonyok és hazug férfiak rohantak át a hidakon, hogy már a lövöldözést hallották, hogy Óbuda határán hatvan embert agyonlőttek az oroszok, hogy már a Fehérvári úton vannak, mások szerint a Thököly úton jönnek - és így terjedt tovább és tovább a rémhír. A nyugati pályaudvart fellármázta egy ember, aki állítólag Esztergomból jött és azt a szemtelen hazugságot röpítette szét, hogy a papok fegyverezték fel az oroszokat. Ezzel a hírrel párhuzamosan terjesztették a másik rémhírt, hogy gróf Károlyi Mihályt agyonlőtték. A színházakba, a mozikba katonatisztek rohantak be a hírek hatása alatt és minden katonát felszólítottak, hogy induljanak a gyülekezőhelyekre.

Üres lett minden szórakozóhely [!], a vendéglőkben nem ült vendég, a kapukat bezárták, a lakosok fegyveresen szervezkedtek a házakban, amíg végre kiderült, hogy a rémhírek nem igazak. De a tegnap este történtekben nagy tanulság rejlik. Lehet, hogy véletlen műve volt az egész, lehet, hogy az orosz foglyok tegnap déli békés gyűlése izgatta fel az amúgy is túlhevített fantáziákat, de az is lehet, hogy azok köréből indult ki ez a hír, akik ellenségei az új Magyar- országnak, az újonnan alakuló rendnek. Gyűlöljük az erőszakot, de ezekben a napokban, amíg az átmenet tart és megszilárdulnak az állapotok, első dolog a rend, fegyelem és biztonság fenntartása. A kormánynak kezébe van téve a hatalom, a legnagyobb hatalom, amely Magyarországon valaha egy kormány kezében volt [!]. Övé az egész magyar nép [!]. Ezzel a hatalommal élni kell, a szervezett munkássággal, a polgársággal és a katonasággal együtt meg kell alkotni Budapest és az ország minden városának [!] védelmét. Ez erély és gyors szervezés kérdése. És példásan kell eljárni a rémhírek terjesztőivel szemben. Itt mindenki [!] csak az új köztársaság rendjéért éljen, mert ezzel biztosítja az elért sikereket és az ország biztonságát.”45

E cikk tehát foglalkozik az álhír keletkezésének lehetséges okaival, említi variánsait, bemutatja a pánikot és konkrét feladatokat is megjelöl. Az eset leírásában alkalmazott, a térre („végig a városon”), az időre („egy pillanat alatt”) és a résztvevőkre („mindenki”) vonatkozó hiperbolikus megfogalmazások, a szenzáció megjelenítésének e sajátos eszközei46 ez esetben konkrét aktuálpolitikai célokat szolgáltak: a lap készítői által szükségesnek ítélt teendők sürgetésének nyomatékosabbá tételét. A szöveg második felében szintén szerepelnek hiperbolikus fordulatok (például a kormány hatalmával kapcsolatban), a legfontosabb tennivalókat pedig a cím és a szöveg megfelelő részének kurziválása hangsúlyozza,

45 Az Est 1918. november 3. 6.

46 Vö. ehhez: Buzinkay Géza: Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed 5. (1997: 2-3. sz.) 44. - Ezzel szemben pl. a Kis Újság november 2-ai számának cikkírója visszafogottabban fogalmazott: „A hír a fővárosban nagy [!] rémületet idézett elő, a színházakban a közönség egy része [!] otthagyta az előadást, hazament és bezárkózott. Sok helyen [!] a kapukat már hat óra felé becsukták.” Kis Újság 1918. november 2. 4.